Forksi alkonyat - 3. fejezet

3. fejezet

- Te is hallottad? – kérdeztem kissé remegve.

- Mit?

- Ezt a hangot. Olyan… morgás szerűséget.

- Épp mással voltam elfoglalva – vigyorgott. – Tudod, Kris, az erdőben elég sok féle hang van.

- Menjünk vissza – kapaszkodtam a karjába, és nagy léptekkel elindultam. Tiltakozás nélkül követett, de kissé furcsa pillantásokat vetett rám. A portához érve megtorpant.

- Haragszol még rám?

- Miért haragudnék, Rob?

- Hát a kaja miatt. Hogy nem hoztam neked.

Egy pillanatra erősebben szorítottam a kezét, ahogy eszembe jutott az emlék.

- Nem haragszom – mondtam kissé magasabb hangon. – És merre jártál?

- Sétáltam egyet, aztán beültem a bárba.

- Meddig… meddig voltál ott?

- Talán úgy kettőig. De mi ez a faggatózás? – felvonta a szemöldökét, és várakozva nézett.

- Semmi – vágtam rá gyorsan. – Csak kíváncsi vagyok. És utána?

- Ch… – szemét az ég felé emelte. – Vámpírt játszottam! – Hangja most már ingerült volt. – Mégis mit gondoltál? Felmentem a szobánkba. – Pár pillanatig csendben nézett, aztán felsóhajtott. - Menj föl, és pihenj. Rád fér a történtek után, én addig rendelek valami kaját.

Elengedte a kezem, és megindult az étterem felé.

Eszem ágában sem volt egyedül lenni, inkább a bár felé slattyogtam. Kértem egy tequilát, és leültem az egyik félreeső asztalhoz.

És még én mondtam, hogy korán van az iváshoz – gondoltam ironikusan.

Előkaptam a mobilom. Nikkit próbáltam elérni, de a készülékből meglepetésemre az hallatszott, hogy a hívott számon nincs előfizető.

Szép – járt az agyam – lecseréli a számát, és nekem nem is szól.

Rob vigyorogva közeledett az asztalhoz, kezében egy pohár sörrel.

- Zsák a foltját – motyogtam.

- Gondoltam, hogy itt leszel – huppant le a székre. – Nálad van a telefonod? Az enyémmel valami nagyon nem stimmel, mert senkit nem tudok elérni.

Meglepetten néztem ki a fejemből, vadul kattogott az agyam. Szörnyű gyanú kezdett megfogalmazódni bennem. Intettem a kezemmel, hogy várjon, és beütöttem anyám számát.

A telefon jól ismert szövegbe kezdett: a hívott számon nincs előfizető. Éreztem, hogy lassan elsápadok.

- Mi folyik itt? – nyögtem. – Nem tudom elérni anyát, és Nikkit sem sikerült felhívnom.

- Biztos van rá magyarázat. – Kinyújtotta hosszú lábait és belekortyolt az italba. Elégedetten hunyta le a szemét.

- Nehogy már szétfolyj itt a nagy nyugalomba – rúgtam meg kissé a lábát.

- Most mi bajod? – kérdezte sértetten. – Lazíts, Kris. Én kifejezetten élvezem, hogy nem csörög percenként a mobilom.

- Jó neked. Én megyek, és kiderítem, mi a fene folyik itt.

Felugrottam, és a recepción érdeklődtem, vajon tudnak-e hasonló esetről, mert ugye olyan nincs, hogy mindegyik készülék egyszerre hülyül meg.

- Talán kitört a harmadik világháború? – poénkodtam.

- Majdnem – nevetett a szőke kiscsaj. – Bemondták a hírekben, hogy több műhold is meghibásodott. A tévéadások egy része is szünetel.

Leesett az állam. Ennyire logikus és hétköznapi válaszra nem számítottam.

- Na, megnyugodtál? – karolt át hátulról Rob.

- Fogjuk rá.

- Gyere kajálni – tolt az étterem felé.

Ahogy leültünk, már hozták is a tányérokat. Csak most tudatosult bennem, hogy mennyire éhes vagyok. Mohón vetettem magam az ételre. Mikor végeztem, boldog mosollyal néztem Robra. Egykedvűen tologatta a tányérján lévő krumplikat. Szinte alig evett – állapítottam meg.

- Valami gond van? – érdeklődtem.

- Nem túl jó a gyomrom – fintorgott.

Azért a sörrel nem volt gond – állapítottam meg ironikusan, bár ahogy elnéztem, mintha egy kicsit sápadt is lenne.

- Akkor talán lustálkodjunk tovább – álltam fel.

- Jó ötlet!

Kézen fogott, és még akkor sem engedett el, amikor már félálomban feküdtünk az ágyon.

Amikor kinyílt a szemem, korom sötét volt. Éreztem, hogy a torkom teljesen kiszáradt, ezért eltapogatóztam a fürdőszobáig. Csak a tükör fölötti kis világítást kapcsoltam fel, és mohón kortyoltam tenyeremből a hűs vizet. Ahogy elzártam a csapot, szemem a tükörképemre tévedt. Valami nagyon szokatlannak tűnt, és ahogy közelebb hajoltam, döbbentem meredtem a szemeimre. Az egyikkel semmi gond nem volt, eredeti zöld színében pompázott, a másik viszont… barna volt. Ijedten sikítottam fel, és kezem nekicsapódott valami keménynek.

- Au – hallatszott. – Lehetnél egy kicsit kíméletesebb.

Zavartan fordultam oldalt a kényelmetlen ágyon. Csak egy rossz álom volt – nyugtatgattam magam. Szemem belefúrtam a félhomályba, és ahogy megláttam tökéletes felsőtestére simuló pólóját, önkéntelenül megnyaltam a szám. Megigézve simítottam végig rajta. Egy pillanatra elakadt a lélegzete, de nem mozdult. Feljebb csúsztam, hogy elérjem az ajkait. Szemei csukva voltak, ajkán halvány mosoly játszott.

- Au – hallattam most én a hangom.

- Mi a baj?

- Semmi, csak azt hiszem, belém állt egy rugó.

- Hát, igen – nevetett fel. – Mennyivel kényelmesebb lenne most Charlie-nál.

- Edward? – suttogtam.

Láttam, hogy felnyitja a szemét, mert világított a sötétben.

- Mi van? – Hirtelen felült, és a hajába simított. Muszáj volt megfogjam a kezét, hogy érezzem a hőmérsékletét. Meleg volt. Idegességemben felnevettem.

- Hülye vicc volt – csaptam a vállára.

- Komolyan, Kristen, nem értelek. Eddig nyitott voltál az ilyen poénokra.

- Ne haragudj – suttogtam. - Nem tudom, mi van velem. Talán tényleg agyamra ment a forgatás.

- Talán rossz ötlet volt ide jönnünk. Holnap elutazunk.

Hangja határozott volt, de karjai gyengéden öleltek át, és én kényelembe helyeztem magam a mellkasán. Hallgattam megnyugtató szívdobogását, míg el nem nyomott az álom.

Csapódott az ajtó, és ijedten ugrottam ki a fürdőszobából. Rob mérgesen vetette magát a fotelbe.

- Mi a baj?

- Nem tudunk elmenni!

- Miért?

- Le van zárva a reptér. A műhold meghibásodás miatt. – Megdörzsölte a szemeit, és lemondóan sóhajtott. – Sajnálom.

Ugyan mást se csináltunk eddig, csak pihentünk, mégis fáradtnak tűnt. Hirtelen lelkiismeret furdalásom lett. Én itt rinyálok mindenen, míg ő próbálja minél kellemesebbé tenni a napokat. Elé térdeltem, és megsimogattam az arcát.

- Semmi gond, Rob. Jól megleszünk. Ígérem, hogy összeszedem magam.

- Az egész az én hibám. Hülyeség volt erőltetnem ezt a Forksi dolgot.

- Csss. Semmi baj – karoltam át. – Én is jönni akartam.

Fejét a vállamba fúrta, és ahogy arca a nyakamat érintette, mély levegőt vett.

- Elképesztően jó illatod van – mormolta, és ajkai rásimultak a vadul lüktető erecskére.