Forksi alkonyat - 1. fejezet

Forksi alkonyat

Jókedvűen túrtam Rob hajába. Tegnap fejeztük be a Breaking Dawn forgatását, de úgy döntöttünk, még nem utazunk haza, maradunk pár napig. Végül is, egy nagyon nagy munkán vagyunk túl. Tegnap még Vancouverben voltunk, de ma átautóztunk Forksba, egy kicsit nosztalgiázni. Ki tudja, lesz-e még rá alkalmunk valaha.

- Kezdek éhes lenni – morogta Rob, de nem nyitotta ki a szemeit.

- Van itt pizza, hozattam fel.

- Az már legalább öt órája volt, Kristen. Szerintem, nyugodtan kukázni lehet őket.

- Ühüm – Lassan körberajzoltam a száját, majd a szemöldökén simítottam végig. Mégiscsak kinyitotta a szemeit, és hunyorogva nézett rám.

- Úgy látom, nem töröd össze magad, hogy letelefonálj a portára.

- Én egy falatot sem bírnék enni.

Felálltam, és ettől Rob feje, ami eddig a combjaimon pihent, durván az ágyra esett.

- Bocsi – szóltam vissza, és az asztalhoz sétáltam, hogy megnézzem, mennyi az idő.

- Néha hihetetlen vagy! – Feltápászkodott, és belebújt a pólójába. – Azt hiszem, járok egyet. Már teljesen elzsibbadtam a sok fekvéstől. Meg szerzek magamnak kaját – nyomta meg, az őt érintő részt.

Merengve néztem az alkonyodó tájat, és azon járt az agyam, vajon mennyire fog hiányozni a stáb, és az egész forgatás. Úgy döntöttem, túlélem a hiányát, csak Rob legyen mellettem. Lassan szürkülni kezdett, és lustán dőltem vissza az ágyra. Tényleg hihetetlen. Mióta megérkeztünk a panzióba, szinte fel sem keltünk az ágyból.

Eszembe jutott, hogy fel kéne tölteni a telefonom, mert már tegnap nem volt benne semmi élet, és sóhajtva felkönyököltem. Teljesen ledermedtem a látványtól. Rob az ágy mellett állt, de Edwardnak öltözve. Egy ideig farkasszemet néztem vele. Tekintete teljesen rabul ejtett. Szinte beleborzongtam a nézésébe. Mélyen beszívta a levegőt, mire kissé magamhoz tértem.

- Játszani akarsz? – kérdeztem csábosan, és kidomborítottam a mellkasom.

- Játszhatunk – válaszolta a legbársonyosabb hangján.

Lassan fölém hajolt, és izzó fekete szemekkel nézett rám. Orromat megcsapta bódító illata, és szinte szédültem tőle. Elmosolyodott, és elővillantak hófehér fogai. Torkából nagyon halk, mély morgás tört fel. Egyszerre volt félelmetes, és izgató. A szívem őrült vágtába kezdett, és nem győztem kapkodni a levegőt. Ennyire élethűen, még sosem láttam őt szerepet alakítani.

- Rob...

Zavartan hátrébb húzódott.

- Rob? – kérdezte.

- Edward – leheltem, és lesütöttem a szemem.

Újra fölém hajolt.

- Tudod, hogy mennyire finom illatod van? Szinte az eszemet vesztem tőled – fekete szemei, mintha még jobban elsötétedtek volna. Lassan a nyakamhoz hajolt, és szinte hozzám sem érve, végighúzta ajkait, fülem tövétől, a kulcscsontomig, majd visszatért a nyakamon lüktető érhez. Mélyen magába szívta illatom. A szívem, ha lehet, még erősebb vágtába kezdett, szinte kitörni készült a helyéből. – Bella – suttogta, és megborzongtam hűvös leheletétől. Ajka óvatosan érintette bőröm, és ettől, minden érzékem tombolni kezdett. Szája jég hideg volt, és a torkomba kúszott, egy fojtogató érzés, az adrenalin szintem megugrott. Zihálva lélegeztem.

Fejét kissé megemelte, és szája féloldalas mosolyra húzódott. Mohón kaptam volna ajkai után, de gyorsabb volt mint én, és hátrébb húzódott.

- Lassabban, Bella. Ne akard, hogy elveszítsem a fejem – mondta csendesen, és élvezettel szívtam magamba édes leheletét.

- Pedig nem bánnám – néztem rá kábultan, félig lehunyt pilláim alól.

- Nem tudod, mit kívánsz! – hangja kissé élesebb lett, némi keserűséggel vegyítve.

A telefonom hangja fülsértő volt, az esti alkonyatban. Kábán sétáltam az asztalig, és a kijelzőre ügyet sem vetve emeltem fülemhez.

- Igen? – hangom erőtlen, és kissé rekedtes volt.

- Kristen, nem gondoltad meg magad a kajával kapcsolatban? – hallottam meg Rob hangját.

Minden vér kifutott belőlem. A telefon hangos koppanással ért földet. Szememre szürke köd ereszkedett. Pillantásom az ágy mellett álló alakra emeltem, aztán elsötétült minden.