2011. január 15., szombat

VALAMI ÚJ :)

Sziasztok :)
Hááát... ez a történet egyelőre még áll, mert az időhiány nálam még mindig adott, VISZONT:
Sourire belekezdett egy új Twilight történetbe, én pedig fogtam magam, és betársultam hozzá.
Ez ugyanúgy fog íródni, mint a Szillel közös Married Life, Sou és én felváltva alkotjuk a fejezetek, csak itt hetente egyszer frissítünk, szóval két hetente kerül mindegyikünkre sor, ennyit még be tudok vállalni.

Szeretettel várunk mindenkit :D

Jenny

http://jenny-sou.blogspot.com/

2010. szeptember 14., kedd

:( INFO

Sziasztok!

Nagyon nagy elnézést kérek mindenkitől, de sajnos besűrűsödtek körülöttem a dolgok, többek között az iskola sem könnyíti meg a helyzetem.
Totál elhavaztam!
Gőzöm sincs, hogy mikor tudok friss fejezettel előállni :(
Nem merek semmit ígérni.
Viszont ahogy lehet, máris teszem fel nektek!
Még egyszer BOCS!!!

Jenny

2010. szeptember 5., vasárnap

School Years 5. fejezet

Sziasztok :)

Remélem nem fogtok nagyon utálni, miután elolvassátok a fejezetet :D


5. fejezet

(Rob)

Ingrid felkapott egy guszta kinézetű, habbal gazdagon díszített tortát a pultról, és egy határozott mozdulattal a képembe vágta.

- Boldog szülinapot!

Megdöbbenésem akkora volt, hogy egy rövid ideig csak álltam, és sem pislogni, sem levegőt venni nem mertem.

- Cseszd meg, Ingrid! – ordítottam pont akkor, amikor valaki a kezembe nyomott valami rongyszerűséget.

Úgy ahogy letöröltem az arcom, és kinyitottam a szemem. Egy csomó ember bámult vissza rám, némelyikük döbbenten, de többségük a feltörni készülő nevetést próbálta visszanyelni.

Körbenéztem a lány után kutatva. Eldöntöttem, most érkezett el a pillanat, hogy kitekerjem a nyakát, helyette azonban Kristent láttam meg, az ajtókeretnek támaszkodva. Szomorú szeme egy rövid időre összekapcsolódott az enyémmel, aztán gyorsan megfordult, és elhagyta a helyiséget.

- Merre ment Ingrid? – kérdeztem Kellant, de csak a vállát vonogatta, Jack viszont a nagy duplaüvegű teraszajtó felé intett.

Átverekedtem magam a még mindig engem bámulók között, és dühösen téptem fel az ajtót. A szőkeség a korlátnak dőlve dohányzott pár barátnője társaságában, és nagyon vihogtak, vélhetően épp rajtam. Amikor azonban megláttak, Ingridet magára hagyva kotródtak befelé. Elborult aggyal közelítettem a lány felé.

(Kristen)

Rob a katasztrofálisra sikeredett buli óta folyamatosan Ingriddel lógott, még a barátait is hanyagolta. Már majdnem egy hónap telt el azóta, de még mindig magam előtt láttam a jelenetet, amint a teraszra lépek Nikkiékkel, és pont a csókolózó párba botlunk.

Ingrid egy lenéző, gúnyos mosolyt küldött felém, majd megfogta Rob kezét, és maga után húzva őt, elvonult vele az egyik szobába.

Újra és újra lejátszódott agyamban a jelenet, és már kezdtem beleőrülni, hogy nem szabadulok tőle.

Azóta nekem sem volt kedvem hozzá, hogy a barátaimmal töltsem az időt, inkább magányba húzódtam, és nyalogattam a sebeimet. Eleinte még próbálkoztak kizökkenteni ebből az állapotból, de aztán belefáradtak. Minden nap a túlélésért való küzdelemről szólt, amit az iskolában kellett töltenem, mert állandóan belebotlottam a szerelmespárba. A hétvégék is csak egy fokkal voltak jobbak, mert akkor meg a képek vetítődtek lelki szemeim előtt.

Most is mintha tőrt döftek volna a szívembe, mert ahogy megálltam az iskola folyosóján, hogy a szekrényemből elővegyem a kabátomat, pont rájuk láttam. Természetesen egymást falták, mint mindig. Gyilkos pillantást küldtem Ingrid háta felé, aztán szemem feljebb siklott a feje irányába, ahonnan Rob nézett vissza rám. El akartam fordulni, de tekintete rabul ejtett. Szívem a torkomban dobogott, és ki tudja meddig álltam volna ott a csókolózásukat bámulva, ha véletlenül nem lök meg egy harmadikos srác.

Észbe kapva ráncigáltam elő a kabátomat, és ügyelve, nehogy véletlenül ismét feléjük tévedjen a pillantásom, elindultam a kijárat felé.

Ash közben mellém csapódott, és belém karolva vette fel a tempómat.

- Mit szólnál egy kis kiruccanáshoz? – trillázta a kérdést.

Fintorogva elhúztam a szám, de láthatólag nem hatotta meg, hogy nem lelkesedek az ötletért.

- Hidd el, állati jó lesz. Bevetjük magunkat az éjszakába, és egyszerűen csak jól érezzük magunkat.

Nyafogósan felnyögtem.

- Nem érdekel, mennyire tiltakozol! Csak ledobjuk a cuccunkat, és egy óra múlva érted megyünk.

Esélyt sem adott, hogy kibújjak a dolog alól. Egy szempillantás alatt eltűnt a kijáratnál, én pedig letörten kullogtam haza.

Duzzogva kezdetem neki a készülődésnek. Persze semmi nem úgy jött össze, ahogy szerettem volna. A hajam inkább egy nagy szőrcsimbókhoz hasonlított, és felszisszentem, ahogy a kefét megpróbáltam végighúzni rajta. Aztán amikor az egyik fog megadta magát, és nagyot pattanva repült át a szobán, mérgesen a sarokba vágtam. A ruhákkal is meggyűlt a bajom, kedvenc farmeremről ugyanis letört a gomb, és amelyik pólót el tudtam volna képzelni magamon, annak nagy kávéfolt éktelenkedett az ujján.

Mivel rövid ujjú volt, a fejemet vakarva próbáltam rájönni, hogy kerülhetett oda, de feladtam. Végül a szekrény egész tartalmát a földre szórtam, és a nem tetsző darabokat arrébb hajigálva próbáltam meg kiválasztani a legideálisabbat.

Hirtelen rájöttem, hogy teljesen fölöslegesen strapálom magam. Akinek tetszeni szerettem volna, az a személy úgysem lesz ott velünk, de ha ott is lenne, teljesen mindegy miben vagyok, úgyis szarna rám.

Végül csak felkaptam magamra valamit, épp időben, mert máris megszólalt a csengő.

Magamhoz vettem a személyim meg a pénztárcám, és leszaladtam az ajtóhoz.

Jackson vigyorgott rám, a többiek nem szálltak ki az autóból. Már a cigije végét szívta, és engedékenyen megvártam azt az egy-két slukkot, ami még hátra volt belőle.

Hátrapréselődtem a lányok mellé, és vártam, hogy Kellan elinduljon.

- Te nem fogsz inni? – érdeklődtem tőle, mert valahogy képtelenségnek tartottam még csak a feltételezést is.

- Dehogynem! – nézett rám a visszapillantóból felháborodva. – Majd taxival jövünk vissza, és holnap elhozom az autót.

Büszkén nézett rám, hogy milyen elmésen megoldotta a problémát, én pedig megeresztettem egy halvány mosolyt.

Ezerrel dübörgött a zene, a lányok pedig önfeledten énekeltek. Mire megérkeztünk, egészen megjött a hangulatom, és nevetgélve foglaltuk el a helyünket a szórakozóhely egyik boxában.

Nem először jártunk itt, tulajdonképpen törzshelynek volt mondható. Természetesen tequilával kezdtünk. Ash és én ugyan még nem számítottunk nagykorúnak, de már minket sem sok választott el tőle. Ezzel viszont nem foglalkoztunk, inkább kiürítettük a poharakat. Egy ideig ment az ökörködés, de érezhetően hiányzott egy valaki ahhoz, hogy a hangulat igazinak legyen mondható. Rob!

Ahogy ezt végiggondoltam, megláttam őt. Nagyot dobbant a szívem, amikor rájöttem, hogy a szőke lány mellette nem Ingrid, hanem az egyik nővére. Észrevettek minket, és ahogy Robot közelebb rángatta hozzánk, már azt is láttam, hogy Lizzy a kísérő.

- Sziasztok. Csatlakozhatunk? – kérdezte kedvesen.

Mindenki bólogatott, és helyet szorítottunk. Mivel én ültem az egyik szélen, mellém kellett üljön egyikük, és természetesen Rob volt az, aki végül a szabad helyre ereszkedett. Azt nem mondhatnám, hogy kedves pillantásokkal illették őt, talán még Kellan volt a legbarátságosabb, mert elé tol egy korsó sört.

- Hol hagytad a barátnődet? – kérdezte fagyosan Nikki.

- Lázas – válaszolta egyszerűen Rob, és az italába temetkezett.

Ezek után nem sok szóváltásra került sor, legalábbis vele. Úgy tűnt teljesen elvan magában, bár néha egy-egy mondatra felkapta a fejét.

Én viszont nem nagyon tudtam a beszélgetésre figyelni, mert combom égett, ahogy az övével összeért, és egészen máson járt az agyam, mint ami az asztalnál téma volt. Minden egyes rezdülésünkre súrlódott egymással a lábunk, és láthatatlan szikrák pattogtak köztünk.

Amikor a mosdó felé vettem az irányt, meglepetésemre Lizzy csatlakozott hozzám.

- Bocs, hogy amikor nálunk voltál, undokok voltunk Vic-el – nézett bűnbánóan rám.

- Megbocsátva.

- Tudod, azt hittük, hogy te is csak egy vagy a sok közül, és már kezdett átjáró házzá válni a lakás. Ideáig voltunk Vic-el együtt – tette a kezét a feje fölé.

Kissé összezavart az előbbi mondata, hisz én tényleg csak egy voltam a sok közül, még ha nem is az én hibámból. De máris magyarázatot adott rá, miért gondolja ő másképp.

- Tudod, amikor Rob meg te együtt voltatok, akkor boldog volt. Szinte lebegett egész nap. De ez az Ingrid… Én nem is értem, miért van együtt vele a bátyám.

- Ezt most miért nekem mondod? – érdeklődtem, mert tényleg rejtély volt.

- Csak gondoltam jobb, ha tudod.

Hiába mondta ezeket el Lizzy, egyáltalán nem hittem, hogy igaza lenne. Hisz ebben az esetben Rob velem lenne. De Ingriddel volt, és ezzel nap mint nap szembesülnöm kellett.

Mire visszaértem az asztalunkhoz, Rob már nem volt ott. Aztán észrevettem, hogy átült a bárpulthoz. Éppen egy barna hajú lány próbálta magára vonni a figyelmét, láthatólag nem sok sikerrel. Egy idő után megunhatta, mert tovább állt. Rob ekkor felénk pillantott, ezért gyorsan Ash felé fordultam, aki viszont épp Jacksont stírölte.

Rajtuk sem igazodtam ki. Egyszer úgy tűnt, hogy már szinte összejönnek, aztán mégsem, és inkább Kellant részesíti előnyben. Nikki viszont teljesen szingli lett, mert dobta a barátja. Amennyire én ismertem, ez az állapot átmenetinek volt tekinthető, mielőtt lecsap az újabb áldozatra. Na nem mintha ő az a férfifaló lenne, csak egyszerűen nem bírta az egyedüllétet. A pasik meg őt nem bírták sokáig elviselni.

Ismét a bárpult felé pillantottam. Rob még mindig minket nézett. Jobban mondva most pont engem. Éreztem, hogy arcom kissé elpirosodik, és úgy kellett vigyáznom, nehogy elkezdjem legyezgetni magam, mert igencsak melegem lett.

- Nekem ebből elegem van! – állt fel hirtelen Nikki, és ahogy felemelkedtem, hogy kiengedjem, Rob felé kezdett taszigálni.

- Mit művelsz? – kérdeztem ijedten, és szökni akartam, de megragadta a karom, és nem hagyta.

Amikor elé értünk, őt is leráncigálta a székről, és egymással szembe állított minket.

- És most megbeszélitek, hogy is van ez a ti kettőtök dolga!

Tiltakozni akartam, és láttam, hogy Rob is erre készül, de Nikki szikrákat szóró szemei bennünk rekesztették a szót.

- Menjünk ki – javasolta Rob, és megindult a kijárat felé.

Barátnőm figyelő szemeinek kereszttüzében követtem őt. Meg sem fordult a fejemben, hogy kicselezzem, úgysem hagyta volna.

- Tulajdonképpen nincs mit megbeszélnünk – kezdtem bele, amikor megállt a bejárattól egy kissé távolabb.

- Én is így gondolom.

Dühösen viszonozta a pillantásom, aztán tekintete lejjebb siklott a számra, és felcsillant benne valami egészen más. Talán vágy?

Megnedvesítettem kiszáradt ajkam, mire halkan felsóhajtott

- Jobb lesz, ha hazamegyek.

- Miért? – kérdeztem kihívóan. – Talán nem vagyok neked elég jó?

- Ugyan, Kristen! Te dobtál azzal a szöveggel, hogy csak a szüzességed elvételéhez kellettem.

- Hazudtam – suttogtam megalázkodva, ezzel egy esélyt adva magunknak, hogy hátha működhet még. Szavai azonban kiábrándítottak.

- Már nem számít.

A fájdalom, amit ebben a pillanatban éreztem, elviselhetetlen volt. Ködösen láttam, hogy Rob elindul az utcán, aztán a fal mellé rogytam, és nem bírtam megálljt parancsolni könnyeimnek.

Halványan érzékeltem, hogy kezek kaparnak fel a földről, de ez most nem számított. Ugyanúgy, mint én Robnak.

Nem emlékszem rá, hogy kerültem haza.

Reggel automatikusan felkeltem, és tettem a dolgom, de csak a testem volt jelen. A lelkem valahol messze járt, és abban is kételkedtem, van e még.

Hetekig tartó kábulatban éltem.

Lassan közeledett a vakáció, már az utolsó napjainkat töltöttük. Tulajdonképpen örültem neki, mert akkor vége lesz a szenvedéseim egy részének. Ashley és én jövőre is ide fogunk járni, de a többiek végzősök.

Aztán eszembe jutott, hogy Ingrid még csak harmadikos lesz, és Rob biztos elé jön a suliba, szóval mégsem lesz annyira jó a következő év.

Továbbra is egymáson lógtak, szinte elválaszthatatlanul.

A mai nap azonban más volt.

A suli kapuja felé tartottam, amikor megláttam őt. A furcsa az volt a dologban, hogy barátaink gyűrűjében állt, és nem volt rácuppanva a kurvája.

Rövid megállásra kényszerített a meglepettség, de amint magamhoz tértem, megpróbáltam észrevétlenül elsuhanni mellettük, azonban nem voltam elég ügyes.

- Kristen, várj! – hallottam meg Rob hangját, és léptei egyre közeledtek.

Gyorsítottam a tempón, de hosszú lábaival hamar beért, és megragadott a karomnál fogva.

- Mit akarsz? – fordultam felé dühösen.

- Hogy vagy? – mosolygott rám.

Most komolyan gondolja ez a hülye, hogy leállok vele csevegni, ráadásul a hogylétemről?

Kitéptem magam a kezéből, és kérdését figyelmen kívül hagyva indultam a tanterem felé.

- Kris, kérlek, beszélni szeretnék veled.

- Nézd, Rob! – fordultam ismét felé, és ránéztem, hogy nyomatékot adjak szavaimnak.

Arra viszont nem számítottam, hogy gyönyörű szeme rabul ejt, és elveszek bennük. Minden értelmes gondolat kiszállt a fejemből, és a világ is kezdett megszűnni.

Ő is észrevehette, mert megváltozott a tekintete. Gyengéden a csípőmre tette a kezét, és arrébb terelt pár lépéssel.

Mire észbe kaptam, már egy kisebb helyiségben álltunk, és Rob gondosan becsukta mögöttünk az ajtót.

Tudtam, hogy meg fog csókolni, és dobogó szívvel vártam a pillanatot.

Felnyögtem, amikor puha szája az enyémhez ért. Percekig élveztük egymást, és csak azért hagytuk abba, mert elfogyott a levegőnk.

Amit azonban a szemében láttam, teljesen megdöbbentett.

2010. augusztus 29., vasárnap

School Years 4/2. fejezet

Sziasztok :)

Íme a második fél.


4/2. fejezet


(Kristen)

Hirtelen eltűntek rólam a kezei, és hallottam távolodó lépteit. Zavartan simítottam végig a korláton.

Egyik részem örült annak, hogy elment, a másik viszont sikítva tiltakozott. Iszonyatos űr támadt a szívem környékén, és szinte letaglózott az érzés. Menthetetlenül beleszerettem. Szemeim égni kezdtek az előtörni készülő könnyektől, de erősen küzdöttem ellenük. Végül sikerült összeszedni magam, de még nem akartam visszamenjek a többiekhez.

Lassan lesétáltam a három lépcsőn, ami a kertbe vezetett, és a házat megkerülve a hintaágyhoz akartam sétálni, de már foglalt volt. Rob ült benne, fejét a kezébe hajtva. Úgy tűnt, ő is szenved, de agyam ezt nem akarta felfogni. Egyszerűen nem volt logikus, hiszen ha jelentenék neki bármit is, nem kavarna Ingriddel. Sőt, inkább úgy mondható a dolog, hogy velem kavart, és Ingriddel van együtt.

Halkan, nehogy észrevegyen, visszaosontam, és leültem a lépcsőre.

(Rob)

A hintaágyra ültem, és próbáltam elfojtani a vágyat, amit Kristen váltott ki belőlem. Annyira szerettem volna megcsókolni az előbb a teraszon. Sőt ettől tovább is mentem volna, ha tehetem. De erről szó sem lehetett, ő egyértelműen a tudtomra adta, csak arra kellettem, hogy elvegyem a szüzességét. Felnyögtem a fájó emléktől, ahogy az arcomba vágja a szavakat. Először azt hittem, félreértem őt, de hidegen csillogó szemei meggyőztek, jól hallottam, amit mond.

Egyszerűen nem értettem, hogy vezethetett ennyire félre. Pár napja még meggyőződésem volt, hogy érez irántam valamit, és lehet ebből egy komoly kapcsolat is, nem úgy, mint a többi lánnyal. Ennyire még senkit nem ismertem félre. Ha tudom, hogy ez lesz a végkifejlet, tuti, hogy nem engedem ennyire közel magamhoz. De már késő. A szívembe lopta magát, csak azt nem tudtam, hogy fogom onnan kiűzni.

Eszembe jutott, amikor délelőtt az automatánál megcsókoltam, és átsuhant egy mosoly az arcomon, mert az az egy biztos volt, hogy nem teljesen közömbös irántam. Kívánt engem, ezt éreztem a csókján. De ez már kevés volt nekem. Többet akartam tőle.

Még arra is hajlandó voltam, hogy megcsókoljam Ingridet, hátha jelét adja Kristen a féltékenységnek, de helyette Nikki rikácsolását kellett hallgatnom, hogy miért pont az automata előtti területet tudtam kiválasztani a smacizáshoz, már egy italt sem lehet nyugodtan megvenni.

Akkor leráztam magamról Ingrid kezeit, és elindultam a folyosó ellenkező vége felé, mint amerre a barátaim álltak. A szőke csaj persze loholt utánam. Most kezdtem csak igazán szidni magam, amiért őt választottam kis akciómhoz. Várható volt, hogy ezek után rámtapad. Már az előző napi telefonja is gyanús kellett volna legyen, amikor a buli szervezésével kapcsolatban hívott. Sőt akkor még mérges is voltam rá, ugyanis ameddig vele beszéltem, Kristen meglépett. Pedig csak egy cigi erejéig mentem ki a teraszra.

Azóta már többedszer játszottam el a gondolattal, hogyan alakult volna, ha akkor magam mellett tudom tartani. Valószínűleg gazdagabbak lennénk egy éjszakai szeretkezéssel.

Ez a gondolat nem igazán segítette elő azon tervemet, hogy lenyugtassam vágytól izzó alfelemet. Most jól jött volna, ha tombolnak a mínuszok, és nem a kellemes nyári éjszakában kell ücsörögjek várva azt, hogy elmúljon nadrágom dudorodása.

Neszezést hallottam a kert hátsó feléből, és felálltam, hogy meglessem, ki járkál arra. Már teljesen besötétedett, csak a hold vetett némi halvány fényt, így nem volt nehéz a fák vetette árnyékok kihasználásával észrevétlen maradnom.

Kristen állt a teraszról levezető lépcsőkön, nekem háttal, a korlátnak dőlve. Egy ideig sóvárogva figyeltem, aztán egy gondolat fogalmazódott meg bennem.

Miért ne csillapíthatnám a vágyam vele? Ha csak a szex miatt vett igénybe, miért ne tehetnénk meg újra?

Aztán egyből el is vetettem az ötletet. Jobban szerettem annál, hogy csak használjam őt.

Mégis halkan mögé léptem. A fejünk, így, hogy az alsó fokon állt, épp egy vonalba került. Félrehúztam dús fürtjeit, és alig érintve bőrét, végighúztam rajta a kezem. Kissé megborzongott, de nem úgy tűnt, hogy tiltakozni fog. Felbátorodtam, és a szám követte kezem útját.

Amikor lassan megfordult, kissé feszülten vártam, hogy mi fog történni. Egy nagyobb pofonra is fel voltam készülve, de helyette gyengéden a számra hajolt. Élvezettel kóstolgattam puha ajkait, és nyelvem bebocsátást kért. Amikor elnyílt, és engedett néma kérésemnek, szívem őrült vágtába kezdett.

Átnyúltam a korlát függőleges rácsai között, hogy derekánál fogva közelebb húzzam magamhoz, de nem tudtam eléggé, és egy bosszús morgásféleség tört fel belőlem. Éreztem, hogy Kristen elmosolyodik.

Zavarba jöttem, hogy ez mit jelenthet, viszont megnyugodtam, amikor egyet lépett a kert felé, anélkül, hogy a csókunk megszakadt volna. Most már nem volt akadálya, hogy birtokba vegyem a testét is, és kezemet a pólója szegélyéhez vezettem. Óvatosan alácsúsztattam ujjaimat, és minden egyes négyzetcentijét feltérképeztem, mielőtt elértem a melleit, melyek már ágaskodva várták érintésem. Felnyögött, ahogy a formás halmokra fektettem a tenyerem, és gyengéden megszorítottam.

- Rob, Kristen! Merre vagytok?

Kellan erős hangja pengeként hasított az éjszakába. Kris zavartan bontakozott ki ölelésemből, majd megajándékozott egy gyilkos pillantással, és megindult a ház felé.

- Cseszd meg haver – motyogtam, és miután messzire rúgtam egy kavicsot, Kristen után mentem.

A társaság kellően jó állapotba itta magát. Ashley a térdére támaszkodva kacarászott valamin, Kellan az üres üvegeket bűvölte, Nikki és Jackson pedig egyszerűen csak lógtak egymás nyakában, és üveges szemekkel keringtek a zene ritmusára.

El sem tudtam képzelni, hogy rúghattak be ennyire ilyen rövid idő alatt. Aztán megláttam egy üveget a többi között, és már mindent értettem. Kellan csodaturmixa, ami több rövidital keverékéből állt. Még volt benne valamennyi. Érte nyúltam, és jól meghúztam. Égette a torkom, de jólesett. Kristen felé nyújtottam, mert észrevettem, hogy rajta a szeme. Kis habozás után ő is beleivott, majd levegő után kapkodva a kanapé támlájára támaszkodott.

- Basszus, ez méreg – fuldokolta.

- Csak azért érzed így, mert még nem vagy hozzászokva – vigyorogtam rá.

Hősiesen újabb adagot tüntetett el, én pedig szomorúan vettem tudomásul, hogy kiürült az üveg.

- Van másik – mutatott fel Kellan egy újabb adagot, és a kezembe nyomta.

Nem kellett sok idő hozzá, hogy jobban érezzem magam. Merészen Kristen elé léptem, aki már az egyik fotelban félig fekve gubbasztott.

- Táncoljunk!

Megvetően pillantott rám. Talán ha józan vagyok, odébbállok, de nem voltam az. Megfogtam a kezét, és egy határozott mozdulattal felrántottam. Még akkor sem tiltakozott, amikor nem éppen illő módon magamhoz öleltem. Kissé feljebb tolta ugyan kezeimet a fenekéről, de aztán megadóan átölelte a nyakam.

Lehajtottam a fejem, és ajka után kutatva pusziltam végig az arcát. Nem bátortalanított el, amikor a fejét félrehajtva kifejezte nemtetszését. Helyette a nyakába csókoltam.

- Rob ne!

- Miért? – értetlenkedtem. – Tudom, hogy te is kívánsz.

Apró örömet éreztem, hogy nem tagad.

- Igyunk! – támadt fel ismét Kellan, és közénk tolta a méregitalt.

- Csak nekünk is hagyj belőle – jelent meg Nikki is.

Az ő nyelve sem forgott tökéletesen. Engedelmesen lehúztunk pár kortyot. Az idő haladtával a szoba egyre jobban forgott velem, aztán egyszer csak utolért a képszakadás.

Arra riadtam, hogy valami a lábamnak ütközik.

- Bocs – nyögte Jackson, és elrohant a fürdőszoba felé.

Már magasan járt a nap, és hunyorogva próbáltam kitalálni, hol vagyok. A jobb karom érzéketlenre zsibbadt, és amikor az okát kutatva oldalra pillantottam, Kristen békés arca tárult a szemeim elé. Szorosan hozzám bújva aludt, épphogy elég volt kettőnknek a kanapé. A többiek a szobában szétszórva horpasztottak.

Ashley is ébredezni látszott, legalábbis nyűgösen összevont szemöldöke erről árulkodott.

Bár szívesen maradtam volna Kristennel a karomban az idők végezetéig, azonban szólított a természet. Jacksonnal a fürdő felé félúton akadtam össze. Így reggel, a nagy piálás után, egész kísérteties feje volt, bár én sem festhettem jobban.

- Főzök kávét – morogta.

Díjaztam az ötletet.

Már épp zártam volna magamra az ajtót, amikor Kris viharzott be rajta, és karjával a falnak taszítva engem, rohant a vécé felé.

- Atyám! – nyögtem fel.

Fölé magasodtam, és összefogtam a haját.

- Menj ki – követelte erőtlenül. Még a lábamra is rácsapott, hogy nyomatékot adjon szavainak, én viszont nem törődtem vele.

- Ha kihánytad magad, kapsz tőlem egy másnaposság elleni tabit – bíztattam.

- Hülye! Tűnj már el!

Most már határozottabb volt a hangja, és kissé mérges is, ezért jobbnak láttam, ha engedelmeskedek. Elsétáltam a kávémért, Jackson már kortyolgatta a sajátját. Elővettem a tablettákat, és neki is adtam belőle egyet.

- Mindig tudtam, hogy veled kell barátkozzak – nyúlt hálásan érte.

Sorra szivárogtak kifelé a többiek is. Már délutánba hajlott az idő, amikor hazaindultunk. Ash maradt csak Kristennél, mondván, hogy már nincs értelme hazamennie a buli előtt. Valahogy most senki nem lelkesedett az újabb tivornya hallatára.

Én viszont már vártam, hisz akkor újra Kristennel lehetek, még ha nem is úgy, ahogy szerettem volna.

Csak egy alaposabb zuhanyra maradt időm. Viszont majdnem elkéstem, mert a hajam sehogy sem akart állni. Végül rálegyintettem, és kócosan érkeztem a helyszínre.

Ingrid a nyakamba ugrott, amikor ajtót nyitott nekem. Egy csomó puszilkodás, és kézfogás után végre ismét az üvegek közelében lehettem. Óvatosan csak egy sört bontottam meg.

Még bele sem kortyoltam, amikor megérkezett a két barátom.

- Hol hagytátok a csajokat? – érdeklődtem a nyakamat nyújtogatva, hátha meglátom őket. Főleg egyiküket.

- Mindjárt itt lesznek – nyugtatott Kellan. – Ismered Asht, mennyi ideig tud készülődni.

Egyetértve bólogattam.

- Rob segítenél? – libbent elém Ingrid.

- Persze.

Felálltam, és követtem őt a konyha felé.

- Van itt egy kis meglepetés neked – mondta izgatottan.

Már a nyelvem hegyén volt, hogy dugja fel magának, de aztán moderáltam magam.

Felvont szemöldökkel lendítettem egyet a fejemen, hogy jöhet.

A meglepetések lényege az, hogy az ember meglepődjön, mégsem számítottam rá, hogy meg fogok. Pedig kellett volna.

2010. augusztus 26., csütörtök

School Years 4/1. fejezet


Sziasztok :)

Most csak egy fél fejezetet hoztam nektek, de igyekszem a másik felét is feltenni a héten.

Jó olvasást :DD


4/1. fejezet.


(Kristen)

Jackson állt meg mellettem, majd mellém ült a földre.

- Kérsz? – nyújtott felém egy üveg kólát.

Érte nyúltam, mert rájöttem, hogy most már nagyon is szomjas vagyok. Mohón ittam, aztán hálás pillantással adtam vissza a félig kiürült üveget.

- Lassan mennünk kéne. Mindjárt becsengetnek – tápászkodott fel.

Bólintottam, és hagytam, hogy felsegítsen.

- Kristen. Bármit is gondolsz Robról, rendes srác. Én évek óta ismerem, és…

- Ezt hagyjuk, Jack – szakítottam félbe. – Nem tudsz róla meggyőzni, hogy mennyire rendes. A nőkkel legalábbis nem az, és ezt te is tudod, hisz úgy váltogatja őket, mint én a tangáimat.

Aprókat bólintott, de a szája sarka mosolyra húzódott. Belém karolt, és úgy tettük meg azt a pár lépést, ami a többiektől elválasztott. Távolabbra pillantottam, és láttam, hogy Nikki éppen Robbal kiabál. Úgy tűnt, menten leharapja a fejét. Visszafordultam a többiek kíváncsian vizslattak.

- Megtennétek, hogy nem bámultok úgy, mintha kirakati majom lennék? – idegeskedtem. De ki nem akadt volna ki azon, ha így a képébe bámulnak?

- Innen átveszem – lépett hozzám Ash, és felváltotta Jack karját.

Most már pofákat vágtam. Körülbelül úgy bánnak velem, mint egy kétéves lelki sérült gyerekkel. Némán tűrtem, hogy Ash a termünk felé vezessen.

Rob teljesen eltűnt, egész délelőtt színét sem láttam. Ettől egyszerre éreztem megkönnyebbülést, és szomorúságot. Bármennyire is a pokolba kívántam, hiányzott a közelsége.

Amikor vége lett a sulinak, azért feltűnt. Kerülve minket szállt be a kocsijába, és azonnal elhajtott.

- Miben jössz holnap? – fordult felém Ashley.

- Ugye nem gondoltad, hogy fogom magam, és elmegyek Miss. teszemapasikalámagam bulijára? – Pláne úgy, hogy Rob alá teszi magát. De ezt már nem mondtam ki hangosan.

- Ne már, Kristen – szállt be a beszélgetésbe Nikki is. – Szarj le mindent, és érezzük jól magunkat.

- Na várjunk csak, lányok. Tegnap még lekurváztátok a csajt. Mi változott azóta?

Ashley idegesen harapdálta a száját, de aztán csak kinyögte.

- Jackson és Kellan is elmennek a buliba.

- És?

- És nem akarja őket szem elől téveszteni – mondta a megoldást Nikki.

- Melyiket is? – kíváncsiskodtam.

Ash nagy szenvedő őzikeszemekkel nézett rám.

- Basszus – csúszott ki a számon. – Mindkettő?

- Nem, nem – tiltakozott. – Csak nem tudok választani.

Megforgattam a szemem. Ashleynak kettő is jut, nekem egy se, csak Nikki lenne normális köztünk?

- Kérlek, Kris! Gyere el velünk – vette könyörgőre az apró lány.

Egy fintor kíséretében megvakartam az orrom, és azon járt az agyam, mi lehet a legrosszabb, ami történhet velem. Például, hogy Rob és Ingrid összeborulva, csókolózva táncolnak. Vagy kettesben elvonulnak. Túlélném? Nem valószínű. De ott lesz velem a két barátnőm, akik elterelhetik a figyelmemet, vagy esetleg leállíthatják őket. És ennyit igazán megtehetek Ashért. Nem olyan nagy kérés.

Végül beleegyeztem, és miután megbeszéltük kinél és mikor találkozunk, szétváltunk, és mindenki ment a maga dolgára. Nekem épp nem volt, így hazafelé vettem az irányt.

Cameron szerencsére nem volt otthon. Kivittem a szemetet, amit tegnap elfelejtettem, aztán beültem a tévé elé. A péntekben az volt a jó, hogy nem kellett másnapra készülni. Kedvenc nap! Meg a szombat is. A vasárnap már neccesebb, mert csak kell valamit produkálni. Egészen addig tespedtem, ameddig meg nem szólalt a vezetékes telefon.

Anyám!

- Kristen, basszus! Egy csomószor kerestelek. Kikapcsoltad a telefonod? Én itt halálra izgulom magam, hogy mi van veletek.

- Nyugi, Anya! Biztos csak lemerültem – füllentettem. – Jól vagytok?

Itt jött egy tízperces beszámoló, és közben fél kézzel próbáltam legyártani a szendvicsemet. Elég bénácska lett, de az ízével nem volt gond. Anyám egyre jobban belelendült, végül kihangosítottam a készüléket, és letettem a konyhapultra. Így paradicsomot is tudtam karikázni, és nekiláttam a pusztításnak. Mire megettem, ő is kifogyott a szuszból.

Mivel nem tudtam, hogyan üssem el a napból hátralévő időt, felhívtam Ashleyt, hátha van kedve átjönni. Volt. Viszont hozott magával mindenkit. Amikor Rob is átlépte a küszöböt, kevés lett a levegőm, és hirtelen a lakás is kicsinek tűnt.

A nappaliba vonultunk, és a srácok kényelembe helyezték magukat. Rob az egyik fotelba ült, de nekem már csak vele szemben a kanapén maradt hely. Leültem, és morcosan felé pillantottam. Ő ugyanazzal az arckifejezéssel viszonozta pillantásom.

- Kértek enni? – pattantam fel, mert nem bírtam tovább ülni.

- Naná, cica – mondta vigyorogva Kellan.

A konyhába mentem, és előszedtem egy nagy zacskó sajtos rudat. Nem valami nagy kaja, de jobb mint a semmi. Már épp léptem volna ki vele, amikor megjelent az ajtóban Rob.

- Beszélhetnénk? – nézett rám közömbösen.

- Most nem alkalmas.

Nem törődve vele, hogy csak kevés hely maradt mellette, megindultam a nappali felé. Aztán beláttam, hogy ez rossz ötlet volt, mert majdnem beszorultam mellé. Szép kis jelenet lett volna. Kstew és Rpattz az ajtófélfa foglyai. Mielőtt felröhöghettem volna az elképzelt szituáción, a tálért nyúlt, és kivette a kezemből. Ujjai közben végigsimítottak kézfejemen, és szaporábbra váltott a szívverésem.

- Majd én kiviszem – mondta azon a bársonyos, lágy hangján.

Ő elindult, én pedig ott maradtam földbe gyökerezett lábbal.

Mozdulj már meg, Kris! - bíztattam magam. De lábaim nem akartak engedelmeskedni.

Rob rám pillantott amikor visszaült a helyére, és felém küldött egy féloldalas mosolyt.

Bazmeg, ez tudja, hogy milyen hatással van rám. Azt hittem, felrobbanok. Durcásan a kanapéra ültem, és csendben hallgattam, ahogy jókat derülnek Kellan poénjain. Lehet, hogy szemétség tőlem, de jelen pillanatban szerettem volna, ha elmennek végre a barátaim, mert akkor nyugodtan nyalogathatnám a sebeimet.

- Holnap, egy órával az indulás előtt itt leszek, és segítek a sminkelésben – súgta felém Ash.

Kissé elhúztam a szám, mert ez felért egy kínzással. Eszembe sem jutott, hogy tiltakozzak, ismertem már annyira, hogyha valamit a fejébe vesz, azt úgyis megcsinálja.

Nikki a hűtőhöz sétált, és előhorgászott pár üveg sört. Ebből tudtam, hogy nem mostanában tervezik a hazamenetelt. Egyre morcosabban figyeltem őket. Végül Jackson a hifit is beindította, és Robon, meg rajtam kívül mindannyian felálltak, hogy átadják magukat a zenének.

Először Ash Kellannal, Nikki pedig Jacksonnal állt párba, aztán cseréltek. A szemem sarkából Robra pillantottam, azt hittem, hogy ő is a táncolókat figyeli, de tévedtem. Szinte merev tekintettel nézett rám. Idegesen felpattantam, és felkaptam a cigis dobozt az asztalról, majd a teraszra léptem.

Már jócskán szürkült, a távolabbi fák nem is látszódtak. Előkotortam egy szálat a dobozból, a számba tettem, de mielőtt meggyújthattam volna, egy öngyújtó kattant az orrom előtt. A tűzhöz érintettem a cigi végét, és nagyot szívtam belőle. Nem pillantottam a kar tulajdonosára, tudtam, hogy csak Rob lehet. A korlátnak dőltem, és felnéztem az égre. A csillagok lassan kezdtek előtűnni, és figyeltem bonyolult mintázatukat.

Érzékeltem, hogy Rob szorosan mögém áll, mégis meglepett, amikor hűvös kezeit a csípőmre tette. Lehunytam a szemem, hogy egy pillanatig még teljes egészében kiélvezhessem érintését, aztán szóra nyitottam a szám, hogy leállítsam.

Szándékommal ellentétben, viszont bennem rekedt minden mondandóm. Egyik kezével ugyanis félrehúzta a hajam, és ajkai ingerlően vették birtokba a nyakam. Szívem egyből őrült kalimpálásba kezdett, és a levegővételeim is szaporábbá váltak.

- Ne – nyögtem mégis ki, amikor jobb keze lejjebb csúszott az alhasamra.

- Kristen! Én… – kezdte kissé rekedt hangon, és vártam, hogy folytassa.

De nem az történt, mint amire számítottam.

2010. augusztus 21., szombat

School Years 3. fejezet

Sziasztok ismét :)

Remélem nem telt unalmasan a várakozás :D

Na akkor csapjunk bele!

3. fejezet


(Rob)


A konyhába tereltem Kristent, és leültünk a terített asztalhoz. Nővéreimre folyamatos gyilkos pillantásokat lövelltem, hátha ezzel elejét veszem a beszólásoknak.

- Kér még valaki a csirkéből? – érdeklődött anyám, mire mindenki a fejét rázta. – Rob, legalább te egyél még egy kicsit.

- Kösz, Anya, tele vagyok – tettem hasamra a kezem.

- Azért nem kér, mert csak a zsenge pipihúst kedveli – mondta gúnyosan Lizzy.

Kristen fuldokolni kezdett a félrenyelt narancslé felett.

- Befognád? – sziszegtem nővéremre, mire egy gúnyos mosolyt kaptam válaszul, majd elkezdte leszedni a tányérokat.

Szerencsére anya semmit nem vett észre az egészből, talán, mert már megszokta a folytonos civódásokat.

- Gyere, menjünk – hívtam Krist.

- Hova mentek? – érdeklődött anyám, de közben a maradékot pakolta a hűtőbe.

- Tanulni.

Nővéreim felröhögtek, és erre már anyám is felfigyelt.

- Mi ilyen vicces, lányok?

- Semmi, Anya – válaszolta Vic. – Csak Rob és a tanulás…

- Inkább ti is tegyétek magatokat hasznossá. Én most átmegyek a szomszédba. Igazán rendbe szedhetnétek a konyhát.

Ez már nem tetszett nekik, mert húzták a szájukat. Most én küldtem feléjük egy gúnyos mosolyt, és elindultam kifelé Kristent magam után húzva.

- Tudod, öcsi, a kiskorúak megrontását a törvény bünteti – súgta Lizzy a fülembe.

- Törődj a magad dolgával!

Meglepett, hogy ennyire beindultak a témára, nem szoktak ekkora feneket keríteni a dolgoknak. Sőt legtöbbször inkább fedezni szoktuk egymást, és nem igazán értettem, mi bajuk van. De most nem foglalkoztam velük, a szobámba akartam mielőbb eljutni.

Kristen leült az íróasztalhoz, és elővett egy füzetet. Rám mosolygott, aztán az asztal fölé hajolt, és írni kezdett.

Sóhajtva vettem elő én is a tankönyvem, és az ágyra feküdtem. Próbáltam a szövegre figyelni, de tekintetem mindig elkalandozott az íróasztal felé. Végül az ágyra dobtam a könyvet, és Kristen mögé léptem.

- Hogy haladsz?

- Egész jól.

- Nem kell egy kis segítség? – érdeklődtem, miközben félrehúztam válláról a haját, és a nyakába csókoltam.

Láttam, hogy elmosolyodik, ezért felbátorodva siklott végig rajta a szám, míg elértem az övét. Egyik kezem a mellére simítottam, másik pedig elkalandozott a nadrágja felé. Sikeresen kinyitottam a sliccét, és a bugyija vonalán végigsimítottam ujjaimmal. Elakadt a lélegzete, ahogy beljebb furakodtam.

- Bejöhetnek – suttogta a számba.

- Nem fognak.

De szavaimat máris meghazudtolta a közeledő léptek zaja, és szétrebbentünk.

Anyám nyitott be, és Kristen épp csak az ölébe tudta húzni a füzetet.

- Most hívott Jules, és mondta, hogy egyedül hagytak titeket pár napra. Csak gondoltam itt alhatnál, ha van hozzá kedved. A vendégszobában most húztam tiszta ágyneműt.

- Jól hangzik – mondta kedvesem, és kissé beharapta a száját.

- Cameronnak is szólnék, de úgysem jönne – fűzte tovább a gondolatmenetet anya.

Ezzel egyetértettem, és örültem is neki, hogy nem próbálkozik vele. Választ sem várva kiment a szobából, maga mögött becsukva az ajtót.

- Hogy állsz? – kérdeztem a füzet felé bökve.

- Kész.

Összecsapta, és a táskájába süllyesztette.

- Tévézés? – kérdeztem.

- Te nem is tanultál – intett a könyvem felé.

- Nem holnapra kell.

Úgy látszik, kielégítette a válaszom, mert miután rendezte a ruházatát, megindult a nappali felé.

A kanapéra ültünk, és karom a támlára tettem, hogy kezem elérje Kristen vállát. Vadul nyomkodta a távirányítót, de amikor kezem lejjebb csúszott a mellére, félbehagyta a mozdulatot.

Rápillantottam, de meglepetten vettem észre, hogy a figyelme egyáltalán nem felém irányul. Követtem a pillantását, miközben kezemet gyorsan eltávolítottam róla. Azt hittem, anyám jött be a szobába, de csak Lizzy támasztotta az ajtókeretet.

- Nincs semmi dolgod? – kérdeztem bosszúsan.

- Csak gondoltam ide hozom a telefonod, mert csörgött – nyújtotta felém egy szájhúzás kíséretében.

A kijelzőre pillantottam, és majdnem kiesett a készülék a kezemből. Ingrid.

(Kristen)

Rob megmerevedett, ahogy a készülékre pillantott. Meresztgettem a szemem, hogy meglássam, ki keresi, és Ingrid May neve vigyorgott rám. Rob hirtelen felállt, pár lépéssel átszelte a szobát, és kiment a teraszra.

Fintorogtam egyet csak úgy magamnak, és kezdtem úgy érezni, hogy hiba volt összefeküdnöm vele. Már az itt alvást sem találtam olyan jó ötletnek.

- Mekkora egy idióta vagy Kristen – dicsértem magam halkan.

Visszamentem Rob szobájába, gyorsan összeszedtem a cuccaimat, és szóltam Claire-nek, hogy mégiscsak hazamennék.

Szerencsére el tudtam hagyni a házat, mielőtt Rob előkerült volna. Nem laktunk messze ezért gyalog indultam haza. Félúton járhattam, amikor hívott. Nem vettem fel. Mégis mit mondhatnék neki, hogy tévedés volt, ami köztünk történt, és nyugodtan enyelegjen tovább azzal a kurvával? Míg hazaértem, négyszer keresett, persze sikertelenül, mert egyszer sem vettem fel, végül meguntam, és kikapcsoltam a készüléket. A fene sem kíváncsi rá ezek után. Vagyis… dehogynem basszus! Csak ne lenne olyan jó pasi!

Letörten vettem tudomásul, hogy a hülye bátyám is itthon van, ráadásul társasággal. Valószínűleg a legfrissebb hódítása lehetett, akit a nappali kanapéján falt, mert nem volt ismerős a csaj. Bar csak egy barna hajzuhatag látszott belőle, de ezzel az árnyalattal mintha még nem találkoztam volna. Észre sem vették, hogy megjöttem, én pedig nem terveztem, hogy felhívom magamra a figyelmüket, ezért a szobámba siettem.

Ledobtam a cuccaimat, és a fürdőszobába mentem, hogy lemossam magamról az együttlétünk nyomait.

Végigdörzsöltem a testem, és saját érintésemtől önkéntelenül Rob simogatásai jutottak eszembe.

Basszus, csak ne lett volna annyira jó vele. Hogy a picsába fogom így elfelejteni őt?

Hidegebbre állítottam a vizet, hogy csillapítsam testem máris jelentkező sóvárgását. Amikor már kocogtak a fogaim, egy fürdőlepedőt tekertem magamra, és az erkélyre vonultam, hogy elszívjak egy cigit. Később kiosontam a hűtőhöz, hogy magamhoz vegyek pár üveg sört, és visszavonultam a dohányzómba.

Alig egy óra múlva kellően bódultnak éreztem magam, hogy el tudjak aludni.

Reggel az órám kellemetlen hangja ébresztett. Felültem, hogy rácsapjak egyet, de iszonyatos fájdalom hasított a fejembe. Lehet, hogy kicsit túlzásba vittem az esti piálást? Azért valahogy sikerült magamat menetkésszé tenni, és kiléptem a házból.

Rob autója a bejárattal szemben parkolt. Oda sem nézve indultam az iskola irányába. Az utca végéig sem jutottam, amikor mellém ért, és lépteim tempóját felvéve haladt mellettem.

- Megtudhatnám, hogy mi bajod? – hallottam meg a hangját.

- Semmi, Rob. Túl vagyunk rajta, szuper volt, köszönöm szépen – mondtam, próbálva közömbös hangot erőltetni magamra.

Semmiképp nem szerettem volna, hogy megtudja, hogy nekem jelentett valamit az együttlétünk.

Egy pillanatra megállt az autó, de aztán újra mellém ért.

- Ezt nem értem, Kristen. Mit köszönsz? És mi az, hogy túl vagyunk rajta?

Megforgattam a szemem, hogy hitelesebb legyen az alakításom.

- Na mit gondolsz? Kellett egy tapasztalt pasi az elsőhöz. Mivel tudom, hogy a te kezed között sok csaj megfordult, alkalmasnak tűntél – fordultam felé. – És most leszállnál rólam?

Az arcáról tükröződő fájdalmat nem tudtam hova tenni, és majdnem kizökkentett a szerepemből. Persze senki nem örül neki, ha ilyeneket vágnak a fejéhez, gondolom, az ő önérzetét is sértette. De magának köszönheti, bassza meg. Nem én játszottam tisztességtelenül.

Végre rátaposott a gázra, én pedig szabad folyást engedhettem feltörni készülő könnyeimnek.

- A kurva életbe Pattinson – motyogtam, ahogy a fal mellett lecsúsztam.

Kis idő múlva összeszedtem magam, nem érdemli meg, hogy könnyeket folyassak utána. Épp akkor értem a sulihoz, amikor Nikki kiszállt a barátja, Toby autójából. Vidáman felém intett, és a táskáját a vállára dobva hozzám szaladt.

- Micsoda reggel – nézett rám nevetve, de amikor ecsetelni kezdte Toby előnyös oldalát, inkább az előttünk hömpölygő diákok felé fordítottam a figyelmem.

Most komolyan azt hiszi, hogy kíváncsi vagyok, milyen reggelit készít az idióta barátja?

Már majdnem a kapuhoz értünk, amikor megláttam a három fiút, és Ashleyt. Rob az ajtókeretnek támaszkodva állt, és épp Kellan beszámolóját hallgatta. Legalábbis először úgy tűnt. Aztán észrevettem, hogy elgondolkozva mered maga elé, de néha azért bólintott egyet, gondolom, hogy ne legyen annyira feltűnő, lélekben teljesen máshol jár. Talán a kurvájánál.

- Sziasztok cicák – kiáltott fel Kellan, amikor meglátott minket.

- Sziasztok – köszöntünk mi is, de mielőtt gyökeret verhettünk volna, Rob motyogott valamit az orra alatt, és az épületbe sietett.

- Hát ennek meg mi baja? – nézett utána Nikki, aztán minden szem felém fordult.

- Mit néztek, honnan tudjam?! – tetettem az értetlent, és én is elhúztam a csíkot.

- Összevesztetek? – hallottam a hátam mögül Ash hangját.

- Nem.

- Akkor miért vagytok mindketten ennyire idegbetegek?

- Nem vagyunk azok!

- Látom – forgatta a szemeit, de mivel elértük a termünket, nem faggatózott tovább.

- Tudtad, hogy most lesz Rob tizennyolcadik szülinapja? – szegezte nekem a kérdést. – És Ingridé is. Egy napon születtek, ezért rendezi a bulit.

- Rob biztos nagyon örül neki – feleltem unottan.

További beszélgetésre azonban nem tudtunk sort keríteni, mert belépett a terembe az angoltanár.

- Ez a baj, ugye? – fordult felém óra végén.

- Mi?

- Ingrid bulija.

- Kit érdekel Ingrid. Tőlem úgy bulizgat, ahogy akar.

A folyosón közeledtünk Robék felé, ezért elkanyarodtam a kólás automata felé, és szóltam Ashnek, hogy mindjárt csatlakozom én is.

Cseppet sem voltam szomjas, de azért a készülékbe dobtam egy érmét, és vártam a diétás kólámat. Nagy robajjal érkezett meg, viszont mielőtt érte nyúlhattam volna, egy kéz megelőzött.

Rob! Ki akartam venni a kezéből, de a háta mögé dugta.

- Jó volt az alakításod, Kristen – hajolt közelebb az arcomhoz. – Kár, hogy nem vettem be.

A szájára siklott a szemem, erre elmosolyodott. Lassan közelített a szám felé, és nem tudtam rávenni magam, hogy kitérjek előle. Puha ajka súrolta az enyémet, és halkan felsóhajtottam. Aztán lágyan megkóstolta alsó, majd felső ajkamat, és amikor nyelve végre a számba siklott, felnyögtem. Vigyorogva egyenesedett fel.

- Na mit mondtam?

Elöntött a düh.

- Az, hogy jó volt veled a szex, nem jelent semmit! Jegeld magad nagyfiú!

Meglepődött szavaimon. Ezt az oldalamat még nem ismerte. Mondjuk én sem. Rob meglepő reakciókat váltott ki belőlem.

- Szia édes – lépett hozzánk Ingrid, és Rob nyaka köré fonta karjait.

Nem voltam kíváncsi az enyelgésükre, ezért sarkon fordultam, és a lányvécébe léptem. Vettem pár mély lélegzetet, és hűs vízzel lemostam az arcom. Mikor már úgy éreztem, elegendő idő telt el, kikukkantottam az ajtón.

Még mindig az automatánál álltak, és Rob éppen felnevetett azon, amit Ingrid mondott.

Nagyszerű! Meddig kell itt dekkoljak, hogy elhúzzanak? Mindenképp előttük kell elhaladjak, ha távozni akarok.

Aztán úgy döntöttem, nem foglalkozok velük, és kiléptem az ajtón. Már majdnem eléjük értem, amikor elcsattant a csókuk.

Futni kezdtem, és éreztem, hogy égni kezd a szemem könnyeimtől. Egy félreeső sötétebb folyosóhoz értem, majd a földre ülve adtam meg magam a fájdalomnak.

Mégis mi a fenét művel Rob? Miért kell ezt csinálnia? Csak egy menet miatt feküdt le velem? De akkor miért mondta, hogy szeret? Valószínűleg semmit nem jelentettek szavai, csak a vágy mondatta vele. Igen. Biztos voltam benne, hogy így van. És egyre jobban haragudtam rá. Na meg persze magamra, amiért így bedőltem neki.

Rövidesen léptek közeledtek felém, és felpillantottam, hogy ki az érkező.