School Years 4/2. fejezet

Sziasztok :)

Íme a második fél.

4/2. fejezet

(Kristen)

Hirtelen eltűntek rólam a kezei, és hallottam távolodó lépteit. Zavartan simítottam végig a korláton.

Egyik részem örült annak, hogy elment, a másik viszont sikítva tiltakozott. Iszonyatos űr támadt a szívem környékén, és szinte letaglózott az érzés. Menthetetlenül beleszerettem. Szemeim égni kezdtek az előtörni készülő könnyektől, de erősen küzdöttem ellenük. Végül sikerült összeszedni magam, de még nem akartam visszamenjek a többiekhez.

Lassan lesétáltam a három lépcsőn, ami a kertbe vezetett, és a házat megkerülve a hintaágyhoz akartam sétálni, de már foglalt volt. Rob ült benne, fejét a kezébe hajtva. Úgy tűnt, ő is szenved, de agyam ezt nem akarta felfogni. Egyszerűen nem volt logikus, hiszen ha jelentenék neki bármit is, nem kavarna Ingriddel. Sőt, inkább úgy mondható a dolog, hogy velem kavart, és Ingriddel van együtt.

Halkan, nehogy észrevegyen, visszaosontam, és leültem a lépcsőre.

(Rob)

A hintaágyra ültem, és próbáltam elfojtani a vágyat, amit Kristen váltott ki belőlem. Annyira szerettem volna megcsókolni az előbb a teraszon. Sőt ettől tovább is mentem volna, ha tehetem. De erről szó sem lehetett, ő egyértelműen a tudtomra adta, csak arra kellettem, hogy elvegyem a szüzességét. Felnyögtem a fájó emléktől, ahogy az arcomba vágja a szavakat. Először azt hittem, félreértem őt, de hidegen csillogó szemei meggyőztek, jól hallottam, amit mond.

Egyszerűen nem értettem, hogy vezethetett ennyire félre. Pár napja még meggyőződésem volt, hogy érez irántam valamit, és lehet ebből egy komoly kapcsolat is, nem úgy, mint a többi lánnyal. Ennyire még senkit nem ismertem félre. Ha tudom, hogy ez lesz a végkifejlet, tuti, hogy nem engedem ennyire közel magamhoz. De már késő. A szívembe lopta magát, csak azt nem tudtam, hogy fogom onnan kiűzni.

Eszembe jutott, amikor délelőtt az automatánál megcsókoltam, és átsuhant egy mosoly az arcomon, mert az az egy biztos volt, hogy nem teljesen közömbös irántam. Kívánt engem, ezt éreztem a csókján. De ez már kevés volt nekem. Többet akartam tőle.

Még arra is hajlandó voltam, hogy megcsókoljam Ingridet, hátha jelét adja Kristen a féltékenységnek, de helyette Nikki rikácsolását kellett hallgatnom, hogy miért pont az automata előtti területet tudtam kiválasztani a smacizáshoz, már egy italt sem lehet nyugodtan megvenni.

Akkor leráztam magamról Ingrid kezeit, és elindultam a folyosó ellenkező vége felé, mint amerre a barátaim álltak. A szőke csaj persze loholt utánam. Most kezdtem csak igazán szidni magam, amiért őt választottam kis akciómhoz. Várható volt, hogy ezek után rámtapad. Már az előző napi telefonja is gyanús kellett volna legyen, amikor a buli szervezésével kapcsolatban hívott. Sőt akkor még mérges is voltam rá, ugyanis ameddig vele beszéltem, Kristen meglépett. Pedig csak egy cigi erejéig mentem ki a teraszra.

Azóta már többedszer játszottam el a gondolattal, hogyan alakult volna, ha akkor magam mellett tudom tartani. Valószínűleg gazdagabbak lennénk egy éjszakai szeretkezéssel.

Ez a gondolat nem igazán segítette elő azon tervemet, hogy lenyugtassam vágytól izzó alfelemet. Most jól jött volna, ha tombolnak a mínuszok, és nem a kellemes nyári éjszakában kell ücsörögjek várva azt, hogy elmúljon nadrágom dudorodása.

Neszezést hallottam a kert hátsó feléből, és felálltam, hogy meglessem, ki járkál arra. Már teljesen besötétedett, csak a hold vetett némi halvány fényt, így nem volt nehéz a fák vetette árnyékok kihasználásával észrevétlen maradnom.

Kristen állt a teraszról levezető lépcsőkön, nekem háttal, a korlátnak dőlve. Egy ideig sóvárogva figyeltem, aztán egy gondolat fogalmazódott meg bennem.

Miért ne csillapíthatnám a vágyam vele? Ha csak a szex miatt vett igénybe, miért ne tehetnénk meg újra?

Aztán egyből el is vetettem az ötletet. Jobban szerettem annál, hogy csak használjam őt.

Mégis halkan mögé léptem. A fejünk, így, hogy az alsó fokon állt, épp egy vonalba került. Félrehúztam dús fürtjeit, és alig érintve bőrét, végighúztam rajta a kezem. Kissé megborzongott, de nem úgy tűnt, hogy tiltakozni fog. Felbátorodtam, és a szám követte kezem útját.

Amikor lassan megfordult, kissé feszülten vártam, hogy mi fog történni. Egy nagyobb pofonra is fel voltam készülve, de helyette gyengéden a számra hajolt. Élvezettel kóstolgattam puha ajkait, és nyelvem bebocsátást kért. Amikor elnyílt, és engedett néma kérésemnek, szívem őrült vágtába kezdett.

Átnyúltam a korlát függőleges rácsai között, hogy derekánál fogva közelebb húzzam magamhoz, de nem tudtam eléggé, és egy bosszús morgásféleség tört fel belőlem. Éreztem, hogy Kristen elmosolyodik.

Zavarba jöttem, hogy ez mit jelenthet, viszont megnyugodtam, amikor egyet lépett a kert felé, anélkül, hogy a csókunk megszakadt volna. Most már nem volt akadálya, hogy birtokba vegyem a testét is, és kezemet a pólója szegélyéhez vezettem. Óvatosan alácsúsztattam ujjaimat, és minden egyes négyzetcentijét feltérképeztem, mielőtt elértem a melleit, melyek már ágaskodva várták érintésem. Felnyögött, ahogy a formás halmokra fektettem a tenyerem, és gyengéden megszorítottam.

- Rob, Kristen! Merre vagytok?

Kellan erős hangja pengeként hasított az éjszakába. Kris zavartan bontakozott ki ölelésemből, majd megajándékozott egy gyilkos pillantással, és megindult a ház felé.

- Cseszd meg haver – motyogtam, és miután messzire rúgtam egy kavicsot, Kristen után mentem.

A társaság kellően jó állapotba itta magát. Ashley a térdére támaszkodva kacarászott valamin, Kellan az üres üvegeket bűvölte, Nikki és Jackson pedig egyszerűen csak lógtak egymás nyakában, és üveges szemekkel keringtek a zene ritmusára.

El sem tudtam képzelni, hogy rúghattak be ennyire ilyen rövid idő alatt. Aztán megláttam egy üveget a többi között, és már mindent értettem. Kellan csodaturmixa, ami több rövidital keverékéből állt. Még volt benne valamennyi. Érte nyúltam, és jól meghúztam. Égette a torkom, de jólesett. Kristen felé nyújtottam, mert észrevettem, hogy rajta a szeme. Kis habozás után ő is beleivott, majd levegő után kapkodva a kanapé támlájára támaszkodott.

- Basszus, ez méreg – fuldokolta.

- Csak azért érzed így, mert még nem vagy hozzászokva – vigyorogtam rá.

Hősiesen újabb adagot tüntetett el, én pedig szomorúan vettem tudomásul, hogy kiürült az üveg.

- Van másik – mutatott fel Kellan egy újabb adagot, és a kezembe nyomta.

Nem kellett sok idő hozzá, hogy jobban érezzem magam. Merészen Kristen elé léptem, aki már az egyik fotelban félig fekve gubbasztott.

- Táncoljunk!

Megvetően pillantott rám. Talán ha józan vagyok, odébbállok, de nem voltam az. Megfogtam a kezét, és egy határozott mozdulattal felrántottam. Még akkor sem tiltakozott, amikor nem éppen illő módon magamhoz öleltem. Kissé feljebb tolta ugyan kezeimet a fenekéről, de aztán megadóan átölelte a nyakam.

Lehajtottam a fejem, és ajka után kutatva pusziltam végig az arcát. Nem bátortalanított el, amikor a fejét félrehajtva kifejezte nemtetszését. Helyette a nyakába csókoltam.

- Rob ne!

- Miért? – értetlenkedtem. – Tudom, hogy te is kívánsz.

Apró örömet éreztem, hogy nem tagad.

- Igyunk! – támadt fel ismét Kellan, és közénk tolta a méregitalt.

- Csak nekünk is hagyj belőle – jelent meg Nikki is.

Az ő nyelve sem forgott tökéletesen. Engedelmesen lehúztunk pár kortyot. Az idő haladtával a szoba egyre jobban forgott velem, aztán egyszer csak utolért a képszakadás.

Arra riadtam, hogy valami a lábamnak ütközik.

- Bocs – nyögte Jackson, és elrohant a fürdőszoba felé.

Már magasan járt a nap, és hunyorogva próbáltam kitalálni, hol vagyok. A jobb karom érzéketlenre zsibbadt, és amikor az okát kutatva oldalra pillantottam, Kristen békés arca tárult a szemeim elé. Szorosan hozzám bújva aludt, épphogy elég volt kettőnknek a kanapé. A többiek a szobában szétszórva horpasztottak.

Ashley is ébredezni látszott, legalábbis nyűgösen összevont szemöldöke erről árulkodott.

Bár szívesen maradtam volna Kristennel a karomban az idők végezetéig, azonban szólított a természet. Jacksonnal a fürdő felé félúton akadtam össze. Így reggel, a nagy piálás után, egész kísérteties feje volt, bár én sem festhettem jobban.

- Főzök kávét – morogta.

Díjaztam az ötletet.

Már épp zártam volna magamra az ajtót, amikor Kris viharzott be rajta, és karjával a falnak taszítva engem, rohant a vécé felé.

- Atyám! – nyögtem fel.

Fölé magasodtam, és összefogtam a haját.

- Menj ki – követelte erőtlenül. Még a lábamra is rácsapott, hogy nyomatékot adjon szavainak, én viszont nem törődtem vele.

- Ha kihánytad magad, kapsz tőlem egy másnaposság elleni tabit – bíztattam.

- Hülye! Tűnj már el!

Most már határozottabb volt a hangja, és kissé mérges is, ezért jobbnak láttam, ha engedelmeskedek. Elsétáltam a kávémért, Jackson már kortyolgatta a sajátját. Elővettem a tablettákat, és neki is adtam belőle egyet.

- Mindig tudtam, hogy veled kell barátkozzak – nyúlt hálásan érte.

Sorra szivárogtak kifelé a többiek is. Már délutánba hajlott az idő, amikor hazaindultunk. Ash maradt csak Kristennél, mondván, hogy már nincs értelme hazamennie a buli előtt. Valahogy most senki nem lelkesedett az újabb tivornya hallatára.

Én viszont már vártam, hisz akkor újra Kristennel lehetek, még ha nem is úgy, ahogy szerettem volna.

Csak egy alaposabb zuhanyra maradt időm. Viszont majdnem elkéstem, mert a hajam sehogy sem akart állni. Végül rálegyintettem, és kócosan érkeztem a helyszínre.

Ingrid a nyakamba ugrott, amikor ajtót nyitott nekem. Egy csomó puszilkodás, és kézfogás után végre ismét az üvegek közelében lehettem. Óvatosan csak egy sört bontottam meg.

Még bele sem kortyoltam, amikor megérkezett a két barátom.

- Hol hagytátok a csajokat? – érdeklődtem a nyakamat nyújtogatva, hátha meglátom őket. Főleg egyiküket.

- Mindjárt itt lesznek – nyugtatott Kellan. – Ismered Asht, mennyi ideig tud készülődni.

Egyetértve bólogattam.

- Rob segítenél? – libbent elém Ingrid.

- Persze.

Felálltam, és követtem őt a konyha felé.

- Van itt egy kis meglepetés neked – mondta izgatottan.

Már a nyelvem hegyén volt, hogy dugja fel magának, de aztán moderáltam magam.

Felvont szemöldökkel lendítettem egyet a fejemen, hogy jöhet.

A meglepetések lényege az, hogy az ember meglepődjön, mégsem számítottam rá, hogy meg fogok. Pedig kellett volna.