School Years 3. fejezet

Sziasztok ismét :)

Remélem nem telt unalmasan a várakozás :D

Na akkor csapjunk bele!

3. fejezet

(Rob)

A konyhába tereltem Kristent, és leültünk a terített asztalhoz. Nővéreimre folyamatos gyilkos pillantásokat lövelltem, hátha ezzel elejét veszem a beszólásoknak.

- Kér még valaki a csirkéből? – érdeklődött anyám, mire mindenki a fejét rázta. – Rob, legalább te egyél még egy kicsit.

- Kösz, Anya, tele vagyok – tettem hasamra a kezem.

- Azért nem kér, mert csak a zsenge pipihúst kedveli – mondta gúnyosan Lizzy.

Kristen fuldokolni kezdett a félrenyelt narancslé felett.

- Befognád? – sziszegtem nővéremre, mire egy gúnyos mosolyt kaptam válaszul, majd elkezdte leszedni a tányérokat.

Szerencsére anya semmit nem vett észre az egészből, talán, mert már megszokta a folytonos civódásokat.

- Gyere, menjünk – hívtam Krist.

- Hova mentek? – érdeklődött anyám, de közben a maradékot pakolta a hűtőbe.

- Tanulni.

Nővéreim felröhögtek, és erre már anyám is felfigyelt.

- Mi ilyen vicces, lányok?

- Semmi, Anya – válaszolta Vic. – Csak Rob és a tanulás…

- Inkább ti is tegyétek magatokat hasznossá. Én most átmegyek a szomszédba. Igazán rendbe szedhetnétek a konyhát.

Ez már nem tetszett nekik, mert húzták a szájukat. Most én küldtem feléjük egy gúnyos mosolyt, és elindultam kifelé Kristent magam után húzva.

- Tudod, öcsi, a kiskorúak megrontását a törvény bünteti – súgta Lizzy a fülembe.

- Törődj a magad dolgával!

Meglepett, hogy ennyire beindultak a témára, nem szoktak ekkora feneket keríteni a dolgoknak. Sőt legtöbbször inkább fedezni szoktuk egymást, és nem igazán értettem, mi bajuk van. De most nem foglalkoztam velük, a szobámba akartam mielőbb eljutni.

Kristen leült az íróasztalhoz, és elővett egy füzetet. Rám mosolygott, aztán az asztal fölé hajolt, és írni kezdett.

Sóhajtva vettem elő én is a tankönyvem, és az ágyra feküdtem. Próbáltam a szövegre figyelni, de tekintetem mindig elkalandozott az íróasztal felé. Végül az ágyra dobtam a könyvet, és Kristen mögé léptem.

- Hogy haladsz?

- Egész jól.

- Nem kell egy kis segítség? – érdeklődtem, miközben félrehúztam válláról a haját, és a nyakába csókoltam.

Láttam, hogy elmosolyodik, ezért felbátorodva siklott végig rajta a szám, míg elértem az övét. Egyik kezem a mellére simítottam, másik pedig elkalandozott a nadrágja felé. Sikeresen kinyitottam a sliccét, és a bugyija vonalán végigsimítottam ujjaimmal. Elakadt a lélegzete, ahogy beljebb furakodtam.

- Bejöhetnek – suttogta a számba.

- Nem fognak.

De szavaimat máris meghazudtolta a közeledő léptek zaja, és szétrebbentünk.

Anyám nyitott be, és Kristen épp csak az ölébe tudta húzni a füzetet.

- Most hívott Jules, és mondta, hogy egyedül hagytak titeket pár napra. Csak gondoltam itt alhatnál, ha van hozzá kedved. A vendégszobában most húztam tiszta ágyneműt.

- Jól hangzik – mondta kedvesem, és kissé beharapta a száját.

- Cameronnak is szólnék, de úgysem jönne – fűzte tovább a gondolatmenetet anya.

Ezzel egyetértettem, és örültem is neki, hogy nem próbálkozik vele. Választ sem várva kiment a szobából, maga mögött becsukva az ajtót.

- Hogy állsz? – kérdeztem a füzet felé bökve.

- Kész.

Összecsapta, és a táskájába süllyesztette.

- Tévézés? – kérdeztem.

- Te nem is tanultál – intett a könyvem felé.

- Nem holnapra kell.

Úgy látszik, kielégítette a válaszom, mert miután rendezte a ruházatát, megindult a nappali felé.

A kanapéra ültünk, és karom a támlára tettem, hogy kezem elérje Kristen vállát. Vadul nyomkodta a távirányítót, de amikor kezem lejjebb csúszott a mellére, félbehagyta a mozdulatot.

Rápillantottam, de meglepetten vettem észre, hogy a figyelme egyáltalán nem felém irányul. Követtem a pillantását, miközben kezemet gyorsan eltávolítottam róla. Azt hittem, anyám jött be a szobába, de csak Lizzy támasztotta az ajtókeretet.

- Nincs semmi dolgod? – kérdeztem bosszúsan.

- Csak gondoltam ide hozom a telefonod, mert csörgött – nyújtotta felém egy szájhúzás kíséretében.

A kijelzőre pillantottam, és majdnem kiesett a készülék a kezemből. Ingrid.

(Kristen)

Rob megmerevedett, ahogy a készülékre pillantott. Meresztgettem a szemem, hogy meglássam, ki keresi, és Ingrid May neve vigyorgott rám. Rob hirtelen felállt, pár lépéssel átszelte a szobát, és kiment a teraszra.

Fintorogtam egyet csak úgy magamnak, és kezdtem úgy érezni, hogy hiba volt összefeküdnöm vele. Már az itt alvást sem találtam olyan jó ötletnek.

- Mekkora egy idióta vagy Kristen – dicsértem magam halkan.

Visszamentem Rob szobájába, gyorsan összeszedtem a cuccaimat, és szóltam Claire-nek, hogy mégiscsak hazamennék.

Szerencsére el tudtam hagyni a házat, mielőtt Rob előkerült volna. Nem laktunk messze ezért gyalog indultam haza. Félúton járhattam, amikor hívott. Nem vettem fel. Mégis mit mondhatnék neki, hogy tévedés volt, ami köztünk történt, és nyugodtan enyelegjen tovább azzal a kurvával? Míg hazaértem, négyszer keresett, persze sikertelenül, mert egyszer sem vettem fel, végül meguntam, és kikapcsoltam a készüléket. A fene sem kíváncsi rá ezek után. Vagyis… dehogynem basszus! Csak ne lenne olyan jó pasi!

Letörten vettem tudomásul, hogy a hülye bátyám is itthon van, ráadásul társasággal. Valószínűleg a legfrissebb hódítása lehetett, akit a nappali kanapéján falt, mert nem volt ismerős a csaj. Bar csak egy barna hajzuhatag látszott belőle, de ezzel az árnyalattal mintha még nem találkoztam volna. Észre sem vették, hogy megjöttem, én pedig nem terveztem, hogy felhívom magamra a figyelmüket, ezért a szobámba siettem.

Ledobtam a cuccaimat, és a fürdőszobába mentem, hogy lemossam magamról az együttlétünk nyomait.

Végigdörzsöltem a testem, és saját érintésemtől önkéntelenül Rob simogatásai jutottak eszembe.

Basszus, csak ne lett volna annyira jó vele. Hogy a picsába fogom így elfelejteni őt?

Hidegebbre állítottam a vizet, hogy csillapítsam testem máris jelentkező sóvárgását. Amikor már kocogtak a fogaim, egy fürdőlepedőt tekertem magamra, és az erkélyre vonultam, hogy elszívjak egy cigit. Később kiosontam a hűtőhöz, hogy magamhoz vegyek pár üveg sört, és visszavonultam a dohányzómba.

Alig egy óra múlva kellően bódultnak éreztem magam, hogy el tudjak aludni.

Reggel az órám kellemetlen hangja ébresztett. Felültem, hogy rácsapjak egyet, de iszonyatos fájdalom hasított a fejembe. Lehet, hogy kicsit túlzásba vittem az esti piálást? Azért valahogy sikerült magamat menetkésszé tenni, és kiléptem a házból.

Rob autója a bejárattal szemben parkolt. Oda sem nézve indultam az iskola irányába. Az utca végéig sem jutottam, amikor mellém ért, és lépteim tempóját felvéve haladt mellettem.

- Megtudhatnám, hogy mi bajod? – hallottam meg a hangját.

- Semmi, Rob. Túl vagyunk rajta, szuper volt, köszönöm szépen – mondtam, próbálva közömbös hangot erőltetni magamra.

Semmiképp nem szerettem volna, hogy megtudja, hogy nekem jelentett valamit az együttlétünk.

Egy pillanatra megállt az autó, de aztán újra mellém ért.

- Ezt nem értem, Kristen. Mit köszönsz? És mi az, hogy túl vagyunk rajta?

Megforgattam a szemem, hogy hitelesebb legyen az alakításom.

- Na mit gondolsz? Kellett egy tapasztalt pasi az elsőhöz. Mivel tudom, hogy a te kezed között sok csaj megfordult, alkalmasnak tűntél – fordultam felé. – És most leszállnál rólam?

Az arcáról tükröződő fájdalmat nem tudtam hova tenni, és majdnem kizökkentett a szerepemből. Persze senki nem örül neki, ha ilyeneket vágnak a fejéhez, gondolom, az ő önérzetét is sértette. De magának köszönheti, bassza meg. Nem én játszottam tisztességtelenül.

Végre rátaposott a gázra, én pedig szabad folyást engedhettem feltörni készülő könnyeimnek.

- A kurva életbe Pattinson – motyogtam, ahogy a fal mellett lecsúsztam.

Kis idő múlva összeszedtem magam, nem érdemli meg, hogy könnyeket folyassak utána. Épp akkor értem a sulihoz, amikor Nikki kiszállt a barátja, Toby autójából. Vidáman felém intett, és a táskáját a vállára dobva hozzám szaladt.

- Micsoda reggel – nézett rám nevetve, de amikor ecsetelni kezdte Toby előnyös oldalát, inkább az előttünk hömpölygő diákok felé fordítottam a figyelmem.

Most komolyan azt hiszi, hogy kíváncsi vagyok, milyen reggelit készít az idióta barátja?

Már majdnem a kapuhoz értünk, amikor megláttam a három fiút, és Ashleyt. Rob az ajtókeretnek támaszkodva állt, és épp Kellan beszámolóját hallgatta. Legalábbis először úgy tűnt. Aztán észrevettem, hogy elgondolkozva mered maga elé, de néha azért bólintott egyet, gondolom, hogy ne legyen annyira feltűnő, lélekben teljesen máshol jár. Talán a kurvájánál.

- Sziasztok cicák – kiáltott fel Kellan, amikor meglátott minket.

- Sziasztok – köszöntünk mi is, de mielőtt gyökeret verhettünk volna, Rob motyogott valamit az orra alatt, és az épületbe sietett.

- Hát ennek meg mi baja? – nézett utána Nikki, aztán minden szem felém fordult.

- Mit néztek, honnan tudjam?! – tetettem az értetlent, és én is elhúztam a csíkot.

- Összevesztetek? – hallottam a hátam mögül Ash hangját.

- Nem.

- Akkor miért vagytok mindketten ennyire idegbetegek?

- Nem vagyunk azok!

- Látom – forgatta a szemeit, de mivel elértük a termünket, nem faggatózott tovább.

- Tudtad, hogy most lesz Rob tizennyolcadik szülinapja? – szegezte nekem a kérdést. – És Ingridé is. Egy napon születtek, ezért rendezi a bulit.

- Rob biztos nagyon örül neki – feleltem unottan.

További beszélgetésre azonban nem tudtunk sort keríteni, mert belépett a terembe az angoltanár.

- Ez a baj, ugye? – fordult felém óra végén.

- Mi?

- Ingrid bulija.

- Kit érdekel Ingrid. Tőlem úgy bulizgat, ahogy akar.

A folyosón közeledtünk Robék felé, ezért elkanyarodtam a kólás automata felé, és szóltam Ashnek, hogy mindjárt csatlakozom én is.

Cseppet sem voltam szomjas, de azért a készülékbe dobtam egy érmét, és vártam a diétás kólámat. Nagy robajjal érkezett meg, viszont mielőtt érte nyúlhattam volna, egy kéz megelőzött.

Rob! Ki akartam venni a kezéből, de a háta mögé dugta.

- Jó volt az alakításod, Kristen – hajolt közelebb az arcomhoz. – Kár, hogy nem vettem be.

A szájára siklott a szemem, erre elmosolyodott. Lassan közelített a szám felé, és nem tudtam rávenni magam, hogy kitérjek előle. Puha ajka súrolta az enyémet, és halkan felsóhajtottam. Aztán lágyan megkóstolta alsó, majd felső ajkamat, és amikor nyelve végre a számba siklott, felnyögtem. Vigyorogva egyenesedett fel.

- Na mit mondtam?

Elöntött a düh.

- Az, hogy jó volt veled a szex, nem jelent semmit! Jegeld magad nagyfiú!

Meglepődött szavaimon. Ezt az oldalamat még nem ismerte. Mondjuk én sem. Rob meglepő reakciókat váltott ki belőlem.

- Szia édes – lépett hozzánk Ingrid, és Rob nyaka köré fonta karjait.

Nem voltam kíváncsi az enyelgésükre, ezért sarkon fordultam, és a lányvécébe léptem. Vettem pár mély lélegzetet, és hűs vízzel lemostam az arcom. Mikor már úgy éreztem, elegendő idő telt el, kikukkantottam az ajtón.

Még mindig az automatánál álltak, és Rob éppen felnevetett azon, amit Ingrid mondott.

Nagyszerű! Meddig kell itt dekkoljak, hogy elhúzzanak? Mindenképp előttük kell elhaladjak, ha távozni akarok.

Aztán úgy döntöttem, nem foglalkozok velük, és kiléptem az ajtón. Már majdnem eléjük értem, amikor elcsattant a csókuk.

Futni kezdtem, és éreztem, hogy égni kezd a szemem könnyeimtől. Egy félreeső sötétebb folyosóhoz értem, majd a földre ülve adtam meg magam a fájdalomnak.

Mégis mi a fenét művel Rob? Miért kell ezt csinálnia? Csak egy menet miatt feküdt le velem? De akkor miért mondta, hogy szeret? Valószínűleg semmit nem jelentettek szavai, csak a vágy mondatta vele. Igen. Biztos voltam benne, hogy így van. És egyre jobban haragudtam rá. Na meg persze magamra, amiért így bedőltem neki.

Rövidesen léptek közeledtek felém, és felpillantottam, hogy ki az érkező.