School Years 2. fejezet

Sziasztok :)

Közben arra jöttem rá, hogy elszúrtam az időben visszamenetelt a sztoriban. Mert ugye Rob ténylegesen három évvel idősebb, mint Kristen. Én csak másfél évet mentem vissza, holott már mindannyian végeztek. Most meg még mindannyian suliba járnak. Ez ugye így nektek sem jön össze XD

Nos, arra gondoltam, ha már úgyis elrugaszkodtunk a valóságtól, Rob legyen mondjuk csak egy évvel idősebb, mint Kris. Nem tom, mit szóltok?

Ja, igen. Nem áll szándékomban ugrálni az időben, úgy terveztem, végigviszem az iskolás éveket, had izguljatok, miért lett a későbbiekben ez a nagy fasírt köztük :)

Persze előfordulhat, hogy úgy kívánja a történet, egy kicsit menjünk előrébb, de ezt még nem tudom. Majd kialakul.

Azt hiszem ennyi.

Na jó olvasást :)

Jenny

2. fejezet

Kris a füléhez emelte a telefont, és hátulról átkaroltam őt. Kezem ösztönösen körözni kezdett a köldöke környékén.

Viszont ahogy meghallotta a hívó hangját, ingerülten ütötte arrébb őket.

- Hugi nem vitted ki a szemetet – hallottam Cameron hangját a készülékből.

Feldúlt arccal rohant a lépcsőhöz, és felszaladt az emeletre.

- Kurvára vicces! – hallottam az ordítását. – Egy seggfej vagy!

- Nyugi már, Kris. Csak a tényeket közöltem – jött Cameron válasza, és röhögni kezdett.

- Fordulj fel!

Hallottam, ahogy rávágja az ajtót, majd lefele csattog a lépcsőn. Én addigra már a konyhában jártam, és magamhoz vettem egy üveg sört. Persze előrelátó voltam, és neki is előkészítettem egyet. Ingerülten emelte a szájához, és húzott egyet belőle.

- Ez várható volt – szólaltam meg.

- Igen – morogta. – De akkor is az agyamra megy. Gyere, menjünk fel a szobámba – húzott a kezemnél fogva.

Nem tiltakoztam, sőt széles vigyor ült ki az arcomra. Megtorpant. Sejtettem, mi játszódik le a fejében: Ő, én, egy zárt szoba, és ugye nyilvánvaló, hogy mi a célom. Másik lehetőségnek pedig ott van, hogy lent maradunk, és Cameron folyton ránk ront a hülyeségeivel.

Arcát a kezem közé vettem, mielőtt megszólaltam.

- Nyugi, semmi olyat nem csinálunk, amit nem szeretnél.

Azért azt már tudtam, nagyjából mi a hozzáállása ehhez a témához.

Láttam, hogy ezzel nem nyugtatom meg. Mert olyan nincs, hogy ilyen közel legyünk egymáshoz, és ne akarjuk mindketten ugyanazt. Csak idő kérdése hogy megtörténjen. És amikor így néz rám, nem is tudom, hogy miért tiltakozik annyira ellene.

Mire ezt végiggondoltam, már a szobájában álltunk, és az ajtót is kulcsra zártuk. A CD lemezekhez léptem, és kotorászni kezdtem köztük.

- Meg is van – húztam elő egyet. – Ezt majd kölcsön kell adnod.

Úgy nézett, mint aki csodálkozik, hogy találtam meg a rendetlen kupacban épp a Van Morrison lemezt.

Feltekertem a hangerőt, és egy lezser mosoly kíséretében elé léptem.

- Leckét kéne írnunk – hadarta.

- Ráérünk vele – mormoltam, miközben kisimítottam a nyakából a haját, és rátapasztottam ajkaim.

- Rob… Azt mondtad, semmit… amit nem akarok.

- De ezt te is akarod, nem? Ez még nem szex, Kristen.

Nyelt egyet. Azt hiszem, értettem a reakcióját, mert az én testem igenis úgy reagált az érintésére, hogy lángra gyúltam ott is ahol nem kellett volna. És ez csak egy felé vezethetett.

- És ha megunsz egy hét múlva? – kérdezte.

- Kizárt. Még soha nem találkoztam senkivel, aki olyan érzelmeket csalt volna elő belőlem, mint te. És én nem vagyok Cameron.

Megremegett, amikor az ujjam végighúztam dereka szabadon maradt bőrfelületén, de mielőtt tovább mehettem volna, megszólalt a mobilom.

- Szia, Kellan. Mi a helyzet? – Hallgattam, barátom monológját, de közben sem a kezem, sem a szemem nem vettem le Kristenről. – Most? - Mégis elengedtem, és a hajamba túrtam. – Oké, fél óra és ott vagyunk.

- Baj van? – érdeklődött kissé kárörvendő hangon, ami nyilván a szenvedő fejemnek szólt.

- Lerobbant a tragacsa. Kihívta a szervizt, de elvontatták. Itt történt pár utcányira.

- És?

- És elmegyünk értük.

Nem kérdezett többet, ez teljesen természetes volt. Fordított esetben is így történt volna.

A földszintre érve vállára dobta a sulis táskáját. Kérdőn néztem rá, miközben felvettem a sajátomat.

- Cameron miatt – magyarázta, de továbbra is csak értetlenül pislogtam. – Minél később jövök vissza, annál jobb. Majd megcsinálom valahol máshol a házit.

- Mondjuk nálunk?

Indítottam, és megfordultam az autóval.

- Ja, mert nálatok olyan nyugodtan vagyunk. A nővéreid vetekednek a bátyámmal.

- Azért ez túlzás – morogtam.

- Hát… Cameron szemétkedik, ők meg ötpercenként ránk nyitnak, hogy nincs e szükségünk valamire. Szerinted melyik bosszantóbb?

- Na jó, nyertél.

Percek alatt odaértünk barátainkhoz. Kellan és Jackson láthatóan vitatkozott valamin, Ashley pedig szenvedő arccal masszírozta divatos cipőbe bújtatott lábát.

- Mi történt a lábaddal? – lépett hozzá Kris.

- Pont ma kellett új cipőt felvennem – háborgott. – Szétmegy benne a bokám.

Intettem, hogy siessenek, és bezsúfolódtunk az autóba.

- Kihez? – doboltam a kormányon.

- Szerintem hozzátok – javasolta Kellan.

Felhorkantunk a javaslatán, mert mindannyian tudtuk, hogy ilyenkor a gasztronómiai élvezetek lebegnek a szeme előtt. Anya ugyanis folyamatosan jó szinten tartotta a sütemény készletet, nehogy valaki hiányt szenvedjen.

Végül, mivel nem jött újabb javaslat, mégis nálunk kötöttünk ki.

Legnagyobb meglepetésemre még nem volt otthon senki, de nem keseregtünk ezen. A fiúk egyből birtokba vették a konyhát, Ash pedig megkönnyebbülten dobta le a cipőjét, és végigterült a nappali kanapéján.

- Most az egyszer cserélnék veled – mondta Kristennek. – Az a sportcipő a lábadon baromi kényelmesnek tűnik.

- Az is. De ez nem a te stílusod.

- Igaz. Anyám meglátna egy ilyenben, és azt hinné, átmosták az agyam.

Jackson osont ki a konyhából, kezében egy darabka süteménnyel. Leguggolt Ash elé, és a szájához tette.

- Ezt meg kell kóstolnod.

Ashley bekapta, de közben eltűnt a szájában Jackson ujjainak egy része is.

- Áu! – háborgott a fiú. – Megharaptál!

Ash felnevetett, mire Kellan is előbújt.

Láthatóan feszengett, mintha kényelmetlenül érezné magát. Szemei rátapadtak Ash arcára, és ekkor esett le a tantusz, hogy tetszik neki a lány. Zavartan kapkodtam a hármas között a fejem. Eddig meggyőződésem volt, hogy Jackson hajt Ashre, és most elbizonytalanodtam. Lehet, hogy mindkettő rá pályázik?

Nem igazán bántam volna, bármelyikük is a befutó, csak nehogy a vesztes sértettsége felrúgja összeszokott bandánkat. A bandát, amelynek Kristen volt a legújabb tagja, mégis olyan érzés volt vele lenni, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Persze a többiekkel ismertük is, hisz általános suliba is együtt jártunk, Kris viszont nemrég költözött ide. Először Ashel és Nikkivel lett jóba, aztán megkapott velük minket is. Már elejétől fogva tagadhatatlanul hajtottam rá, pedig akkor volt barátnőm. Persze kellett egy kis idő, hogy beadja a derekát. Egészen pontosan két hét.

- Hello srácok – hallottam meg váratlanul anya hangját. Észre sem vettem, hogy hazaért. – Ettetek már?

- Persze, Anya. Kifosztva a hűtő és a sütis doboz – válaszoltam.

- Helyes. Akkor talán foglalkozhattok a leckével – nézett szigorúan rám, és a kezében lévő hatalmas csomagokkal a konyhába lépett.

- Gyertek – indultam a szobám felé, de Kellan váratlanul búcsúzkodni kezdett. Erre Ash is felpattant, és tudtam, hogy Jackson nem fogja hagyni, hogy kettesben távozzanak. Most már tényleg kíváncsi lettem, mi fog kisülni ebből az egészből.

Bezártam utánuk az ajtót és a szobám felé tereltem Kristent.

- Gyorsan elmentek – panaszkodott.

- Jelenleg nem bánom – hajoltam az ajkára, és nyelvem máris az övével játszott.

Keze a mellkasomra tévedt, és lágyan végigsimítottam a hátán. Felbátorodva kulcsolta át a nyakam, és még közelebb vont magához.

Kapkodni kezdtem a levegőt, ahogy a csípőnk összesimult, és kissé eltoltam magamtól. Csodálkozva nézett rám. Megértettem, hisz eddig folyamatosan próbálkoztam nála, nem értette, most miért álltam le. A feje mellett támaszkodtam a falnak, és lehunyt szemmel nagyokat lélegeztem.

- Mi a baj? – suttogta.

- Azt szeretném, ha legalább az első együttlétünk nyugodt lenne. Tényleg nem hiányzik, hogy bárki is ránk nyisson.

- Hát zárd be az ajtót – javasolta.

- Te benne lennél? – néztem rá hitetlenkedve. – Mi ez a nagy fordulat? Csak nem elkezdtél bízni bennem?

- Kívánlak – lehelte, és elöntötte a pír az arcát.

- Anyám megöl, ha rájön, mit csinálok veled – morogtam, de azért a háta mögé nyúltam, és elfordítottam a kulcsot a zárban.

Ezen kissé elgondolkodott, mert ha anya tényleg felfedez minket, akkor az ő anyja is tudni fogja. Elég jóban vannak hozzá, hogy így legyen. Beharapta a száját, én meg magam előtt láttam Jules felháborodott arcát. Még a hangját is hallottam, ahogy kiabál, hogy lehetünk ennyire felelőtlenek, még különben is fiatalok vagyunk a szexhez. Legalábbis Kristen biztosan.

Csoda, hogy egyáltalán elfogadta, együtt járunk. Igaz, amikor ideköltöztek egy hónapja, anyáék voltak az elsők, akiket megismertek a környékbeliek közül, és rengeteget segítettek az ügyintézésben. Szóval talán én más elbírálás alá estem nála, mint a többi srác.

- Már nem gondolhatod meg magad – suttogtam a fülébe, és megborzongott forró leheletemtől.

Szemem találkozott az övével. Még soha nem láttam ilyennek a tekintetét. Tele volt érzelemmel, szinte izzott. Szó nélkül kezdtem leszedni róla a ruhadarabokat, közbeiktatva egy-egy simogatást, vagy csókot, és ezzel egyre feljebb korbácsoltam a vágyát, ez hallatszott sóhajaiból.

Ő is vetkőztetni kezdett, de lefogtam a kezét.

- Kristen… - néztem a szemébe, és ő a nyakam köré fonta karjait.

Mély, szenvedélyes csók volt a válaszom. Belé bújhatott a kisördög, vajon meddig mehet el nálam, mert a fejem félrehajtva húzta végig nyelvét a nyakamon.

Érdes hangon felnyögtem és belemarkoltam a fenekébe.

- Megölsz! – ziháltam, mert a vágy elemi erővel söpört végig testemen.

Tenyerembe vettem a melleit, és gyengéden masszírozni kezdtem. Elakadt a lélegzete.

Elraktároztam a tudatomban, hogy ezt kedveli, és tovább folytattam a felfedezést. Kezem végigsimított a fenekén, mire az ajkamba harapott. Felkaptam, és az ágyra fektettem. Szám bejárta selymes bőrét, kezem pedig a combját simogatta.

Amikor felcsúsztam hozzá egy újabb csókra, éreztem, hogy elmosolyodik. Reméltem, ez azt jelenti, minden rossz érzése elmúlt azzal szemben, amit tenni készülünk. Lábai átkulcsolták a derekamat, és belesóhajtottam a nyakába, ahogy ágyékunk egymáshoz simult. Gerjedelmem fájón feszült neki szűk farmeremnek, de még nem voltam hajlandó foglalkozni vele. Előbb be akartam bizonyítani, hogy tényleg nem kell tartania semmitől, és ajkam tovább kényeztette.

Kis idő múlva kezét lecsúsztatta a vállamról, végig a karomon, és ezzel vészes közelségbe került lüktető vágyamhoz.

Meg kellett álljak egy percre, amikor hozzám ért. Mélyeket lélegeztem, hogy ne tegyem azonnal a magamévá.

Ügyetlenül matatni kezdett az övcsatomon, és segítettem neki, nehogy kedvét szegje az akadály.

Kezem a lába közé vezettem, mire halkan nyögdécselni kezdett. Szemem nem bírtam levenni gyönyörű arcáról, mely végtelen vágyat tükrözött.

Merészebb lépésre szántam el magam, és egyik ujjam belé csúsztattam.

Hirtelen megmerevedett, és én pánikba estem, hogy valamit elszúrtam. Nem mertem mozdulni. Zihálása szabálytalan ritmusra váltott. Aztán kissé kijjebb húztam magam belőle, mire felnyögött, és enyhén megemelte a derekát.

- Ne – nyúlt a karom után, és szorosan megragadta, hogy visszavezessen magába.

Két ujjam tért vissza, és csuklóját a szájára tette, hogy tompítsa a torkából feltörő hangokat.

Lecsaptam ajkaira, és hevesen csókolt vissza. Minden mozdulatát és sóhaját szomjasan ittam magamba.

Testem azonnal reagált és felmordultam, amikor kezét finoman a vágyamra helyezte, és mozgatni kezdte rajta.

Nem bírtam tovább, a hátára fektettem, és hívogatóan széttárt lábai közé helyezkedtem. Végigsimítottam a combján, és egy forró csókot adtam elnyílt ajkára.

- Szeretlek – suttogtam, mielőtt óvatosan elmerültem volna benne.

Minden porcikám beleremegett, ahogy megéreztem magam körül forróságát, mégis erőt vettem magamon, és aggódva vártam, mekkora a fájdalom, amit okoztam. Egy pillanatig visszafojtotta a lélegzetét, de aztán megmoccant a csípője alattam, és lassan mozogni kezdtem. Szánk szomjasan falta egymást, miközben tempónk egyre vadabb és követelőzőbb ritmust vett fel. Körme végigszántott a hátamon, majd a vállamba mélyesztette őket, miközben teste remegni kezdett alattam. Őrjítő összehúzódásait magamon éreztem, és pár lökés után belerobbantam a testébe.

Szerelmes csókkal búcsúztam el testétől. Mellé hengeredtem, és fejét a mellkasomra vonva simogattam lágy fürtjeit.

- Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen csodálatos – suttogta, mire mosolyognom kellett. Reméltem, hogy valami hasonlót fog érezni, de jó volt, hogy kimondta.

- Kész a vacsora! – hallottam anyám hangját valahonnan a ház túlsó feléből.

Sóhajtva öltöztünk fel, és kiléptünk a szobából.

Lizzy és Vic, a két nővérem, szemtelen vigyorral mért végig minket, és tudtam, ezt nem úszom meg ennyivel.