Forksi alkonyat - 8. fejezet

18-as karikás!

8. fejezet

Mielőtt a füléhez emelte volna, kiment a bejárati ajtón, és távolabb sétált a háztól.

Kíváncsian nyújtogattam felé a nyakam. Edward lépett mellém.

- Csak téged akar kímélni, Kristen. Viszont nem volt teljesen világos Rob gondolata, ki is ez a Kellan?

- Ő Emmett… megfelelője.

- Ah! Ez egyre furcsább. Ő is veletek, jött? Nem, arról tudnék – válaszolta meg saját kérdését.

Hirtelen az ajtó felé indult, és kiszólt az autó felé siető Robnak.

- Vigyázz rá, ha lehet!

- Inkább te vigyázz, Edward! Ő fontosabb, mint egy autó – nézett rám ellágyulva, majd beült a Volvóba, és indított.

- Hova mész Rob!? – kiabáltam, és lélekszakadva rohantam volna utána.

- Semmi gond, Kris – kapott el Edward. – Vissza fog jönni! A barátotok is itt van Forksban, csak elmegy érte.

- Kellan itt van?

- Azt állította a telefonban.

- Én ezt nem bírom – suttogtam.

Az állam alá nyúlt, és a tekintetemet kereste.

- Annyira sajnálom – lehelte. – Bárcsak tudnék segíteni.

Éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Edward óvatosan letörölte a hüvelykujjával, majd végigsimított a hajamon.

- Én is sajnálom, Edward. Neked sem lehet könnyű. Sőt…

Vigasztalón öleltük át egymást. Bele sem mertem gondolni, mit érezhet. Talán még ő is távol tartotta magától a gondolatot, hogy bele ne őrüljön. Lehunytam a szemem, úgy pihentem mellkasán. Egy idő után kissé távolabb tolt magától, de nem engedett el, csak elgondolkozva tanulmányozta arcom.

- Elképesztő ez a hasonlóság – mormolta.

- Ezt én is mondhatnám. – Halkan kuncogtam. – Csak te keményebb vagy – tapogattam meg felkarját.

- Te viszont ugyanolyan lágy és…

Lehunyta a szemét.

- És mi?

- Kívánatos vagy – suttogta.

Éreztem, hogy a szívem gyorsabb tempóra vált. Vajon hogy értette? Nem mertem megkérdezni, de amikor tekintete a számra siklott, már sejteni kezdtem. Ujjai végigsimítottak rajta, majd a nyakamon éreztem hűvös kezét.

- Edward – leheltem, és ösztönösen túrtam hajába.

- Ezt nagyon nem kéne – suttogta, de szemünk továbbra is egymást fürkészte.

Megköszörülte a torkát.

- Az jutott eszembe – törte meg végül a varázst -, hogy talán éhes vagy. Ha gondolod…

- Nem, kösz – léptem hátrébb. – Inkább fáradt.

És tényleg úgy éreztem magam, mint akinek köd telepszik az agyára. A szemeim is kezdtek égni, és hirtelen nagyon csábító lett a gondolat, hogy aludjak egyet.

Edward megértően utamra engedett, és mintha azt motyogta volna, akkor csatlakozik Alice-ékhez.

Amíg fölfelé lépcsőztem, kissé elszégyelltem magam. Edward miatt. Amiatt, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem. És azért, mert nagyon nehéz volt különbséget tennem közte, és Rob között. Halkan felnevettem. Ez annyira ironikus volt. Rob utálta, ha Edwardhoz hasonlították, viszont így egymás mellett látni őket olyan volt, mintha ikreket néznék. És nem csak külsőleg. A mozdulataik, gesztusaik, egy-egy mosolyuk. De hát ezen nem kéne csodálkozni, hisz Rob játéka keltette őt életre. Viszont akkor Edward egy másolat? Hát, az előbb nagyon nem úgy tűnt. Ezen, megint nevetnem kellett.

Ahogy végigterültem az ágyon, már zsongott az agyam, és szinte azonnal leragadtak szemeim. Később, mintha félálomban érzékeltem volna valami mocorgást, és egy kéz simított végig csípőmön. Kényszerítettem magam, hogy valamennyire magamhoz térjek.

- Rob?

- Itt vagyok.

Kinyitottam a szemem, de odakint már sötét volt.

- Hogy vagy? – kérdztem. – Nem zavar a közelségem?

- Most nem – sóhajtott. – Olyan hullámzó ez az állapot.

- Akkor jó – csúsztam hozzá közelebb, hogy egy puszit lopjak.

Éreztem, hogy elmosolyodik, és bátrabb lettem, nyelvem bebocsátást kért. Nem tiltakozott. Keze a nyakamra siklott, és onnan lefele haladva lassan elért melleimhez. Lágyan a tenyerébe fogta, mire felnyögtem. Szája közben bejárta nyakam ívét, és a fülcimpámhoz érve lágyan belém harapott. Bőröm, mintha lángra gyúlt volna, amerre éreztem őt. Lábam átvetettem a csípőjén, és közelebb vontam magamhoz. Elégedettség töltött el, amikor megéreztem feszülő nadrágját. Nyelvem végigszántott ajkán, mire enyhe szorítást éreztem a mellemen. Hirtelen felkönyökölt, és maga alá fordított. Keze a pólóm alatt kutakodott, de nagyon zavarhatta, hogy rajtam van, mert türelmetlenül rántotta le rólam. Én is viszonoztam tettét, és mielőtt tovább vetkőztetett volna, végigcsókoltam mellkasát. Közben keze a combomra siklott, és őrjítő lassúsággal közeledett célja felé. Én is áttértem a lejjebbi területekre, majd kezem formás fenekébe markolt.

- Kristen – szakadt fel hirtelen belőle. – Én annyira…

Magához ölelt. Hangosan kapkodta a levegőt, arcát a vállamba fúrta. Sejtettem, hogy nem csak az iménti akciónk váltotta ki belőle ezt az állapotot.

- Akarod, hogy abbahagyjuk? – kérdeztem kissé rekedten, és reméltem, hogy nemleges választ kapok.

Megrázta a fejét, és keze a hajamba túrt.

- Szeretlek – suttogta, és a beszűrődő holdfénynél láttam, tekintete az enyémet keresi.

Nem ez volt az első eset, hogy kimondta, mégis valahogy másképp hatott, mint korábban. Ott bujkált benne egyfajta kétségbeesettség, és bizonytalanság.

És hirtelen leesett, mitől is: Olvasott Edward gondolataiban. Tudja mi történt, miután elment. Pedig én is szeretem őt. Mindennél jobban. Még magamnál is. Ha valami miatt szakítana velem, valószínűleg ugyanolyan roncs lennék, mint Bella volt, amikor Edward elhagyta őt.

Soha többé nem szabad elgyengülnöm Edward közelében! Nem ezt érdemli Rob! És most, hogy ebbe a helyzetbe csöppentünk, még inkább szükségünk van egymásra.

- Én is szeretlek – mondtam komolyan, és visszafojtott lélegzettel vártam reakcióját.

Némán nézett, nem szólt semmit, nem mozdult. Már épp azon voltam, hogy kétségbeesésemben megrázom, amikor derekamnál fogva közelebb vont magához, és mohón csókolni kezdett. Kissé meglepett ez a hevesség, de egyáltalán nem volt ellenemre. Éreztem, hogy vérem egyre gyorsuló tempóval lüktet a fülemben, és az ő vágya is érezhetően megnövekedett, ezért a nadrágja eltávolításán kezdtem fáradozni.

Megunta a bénázásom, mert elszakadva tőlem pillanatok alatt kibújt belőle, majd engem is megszabadított könnyű rövidnadrágomtól. Ajkai egyből birtokba vették szabaddá vált testfelületemet, ezzel kéjes sóhajokat előcsalva belőlem. Amikor nyelve elért a legérzékenyebb pontomhoz, úgy éreztem, felrobbanok. Csípőm ösztönösen mozogni kezdett, de határozottan lefogta, ezzel édes gyötrelmet okozva. Amikor magamban éreztem ujjait, felsikkantottam az élvezettől.

A hajába mélyesztettem ujjaimat, kissé bele is markoltam, mire felemelte a fejét. Felültem, hogy magamra húzzam, és ő ajkamra tapadva követett, de nem hagytam, hogy rám feküdjön. A vállainál fogva toltam el magamtól, és most én csúsztam lejjebb. Nyelvemmel végigsimítottam mindkét combján, majd kemény férfiasságán, és ajkammal körbefogtam.

Kéjes nyögés hagyta el a száját, és kissé megremegett. Egyre gyorsuló tempómba, kezem játékát is bevontam, és feszülő izmaiból éreztem, már neki sincs sok hátra.

- Kristen – nyögte a hajamba túrva, hogy feljebb csábítson.

A hátamra fordított, és én készséggel tártam szét combjaimat, hogy közéjük férhessen. Lassan belém csusszant, és amikor teljesen kitöltött kemény férfiassága, mindketten felsóhajtottunk. Az ajkamra hajolt, és lágyan mozogni kezdett. A fenekébe markolva próbáltam gyorsabb tempóra ösztönözni, erre egy mély lökés kíséretében megállt.

- Nem kell sietni – lehelte a számba.

Azt hittem felgyulladok. Hogy lehet ennyi önuralma? Csak egy halk nyöszörgéssel tudtam kifejezni nemtetszésemet, mire ismét mozgásba lendült. A csípőm megemeltem, hogy jobban érezzem, és felszisszent a mozdulattól. Ő is átlépte önuralmának határát, és végre felvette azt a tempót, ami egyre közelebb vitt minket a beteljesedéshez. Testem bizseregni kezdett, és körmeim a hátába mélyedtek, ahogy végigsöpört rajtam a kéj hulláma. Néhány erőteljes mozdulat után az ő teste is megfeszült, és egy rekedtes hang kíséretében adta át magát az élvezetnek.

Szája az enyémet kereste, és nem érdekelt minket, hogy alig kapunk levegőt, szerelmes csókban forrtunk össze.

Hirtelen megdermedtem.

- Mi a baj? – kérdezte kábán.

- Kellan?

- Itt van, ő is lefeküdt. Majd holnap találkoztok.

- De jól van?

- Fogjuk rá.