2010. június 25., péntek

Friss

Sziasztok!

Tudom, hogy utálni fogtok érte, de most nagyon összejött minden, és higgyétek el, tényleg nem apró dolgok. Szóval most nincs friss:( Viszont hoztam egy kis ízelítőt, múltkor megígértem. Ez nem misztikus, mint az eddigiek, de talán lesz, akinek tetszik. Igazándiból ti döntitek el, kértek-e majd belőle, ha felkelti az érdeklődéseteket, pipáljatok, ha meg nem, akkor ennyi. Próbálom mielőbb pótolni a Forksi alkony következő fejezetét, szerdáig legkésőbb itt lesz. Sok puszi nektek:)

Jenny



Még senki nem volt ott. Rendeltem egy sört, és unottan körbenéztem.

Elakadt a lélegzetem, amikor a bárpultnál ülő alakhoz értem. Rob szomorú, kitartó tekintete rabul ejtette az enyémet. Lassan felállt, és az asztalhoz sétált.

Nem szólt semmit, csak elém tett egy pohár tequilát.

Keserűen elmosolyodtam. Legalább még arra emlékszik, mit szeretek. Egymásra néztünk, miközben megittuk. Úgy, mint rég.

Le kellett hunyjam a szemem, nem bírtam tovább a tekintetét. Égette a lelkem. Mindenem.

A zene felvett egy lágyabb ritmust, és andalítóan hatott érzékeimre. Robra is hatással lehetett, mert megszólalt.

- Van kedved táncolni?

- Miért ne – mondtam meggondolatlanul.

Mit nekem Rob közelsége, elbírok én vele. Hogy neki, vagy magamnak akartam-e bizonyítani, nem tudom.

Keze a derekamra siklott, és óvatosan közelebb vont magához. Orromba hatolt parfümjének ismerős illata, és halk sóhaj szakadt fel belőlem. Lassan lépkedtünk. Szeme folyamatosan az arcomat fürkészte.

- Tudod, hogy még mindig káprázatos vagy? – lehelte.

- Rob, ne – nyögtem fel. Nem akartam hallani. Nem akartam, hogy felszakadjanak a sebek, ha már így is nem késő.

Homlokát az enyémhez érintette, és lehunyta a szemét.

- Még mindig ugyanúgy kívánlak, mint először.

Én is becsuktam a szemem. Ez sok volt. Én is ugyanezt éreztem. De nem akartam ezt érezni. Nem helyes.

Ajka könnyedén érintette az enyémet, és hirtelen rám tört oly régóta kínzó hiánya. Karom szorosan fonta körbe nyakát, és mint a szomjazó tapadtam szájára.

Felnyögött hevességemtől. Keze lesiklott a csípőmre és erősen belemarkolt. Nyelvünk ismerősen tört utat magának, de ahogy megéreztem édes ízét lábaim megrogytak. Keze végigsiklott a hátamon, és ujjai tarkómba mélyedtek.

- Kristen – sóhajtotta rekedten.

Észre sem vettem, hogy a falig hátráltunk, csak amikor testével nekipréselt. Tenyere a mellemre tapadt, és az enyhe szorítástól végigfutott testemen a kéj.

Minden porcikám érte kiáltott.

- Akarlak – szakadt fel belőle, és karomnál fogva húzott ki a helyiségből. Nem tudtam, hová tartunk, de nem is érdekelt. Csak még egyszer utoljára… Nem! Nem helyes! Vívódásom majdnem kettészakított, de amikor Rob ajka ismét az enyémre tapadt, győzött rosszabbik felem. Ujja besiklott a szoknyám alá, és végigsimított bugyim domborulatán. Felgyulladtam, elvesztem. Az agyam kikapcsolt, és én is simogattam őt, ahol értem.

Valahol becsapódott egy ajtó, és mintha pofon vágtak volna, kitisztult a fejem.

3 megjegyzés:

  1. Szia! :)

    Szerintem ez is nagyon jól indulna, folytatódna és végződne :)
    Én ezt is szívesen elolvasnám, lehet nem csak én vagyok így ezzel... :P
    Én szeretem az írásaidat, szóval én örömmel venném, ha lenne még egy :D
    Remélem, jól döntesz :)

    Sourire

    VálaszTörlés
  2. Jaj miért csinálod ezt?:O:(
    Jaj alig várom már a frisst!
    Mikor lesz?:D
    Puszika

    VálaszTörlés